Gotthard: Domino Effect

A borító egészen egyszerű, szinte csak kényszerű megoldásként hat, a külcsínnel szemben azonban a belbecs igazán színes, izgalmas tartalmat hordoz magában.

A Gotthardra úgy általában jellemző, hogy a zene, főleg az énekes, Steve Lee hangja és énekstílusa sokban hasonlít a klasszikus Bon Jovira, ám sokkal keményebb, karcosabb a világhírű amerikai csapatnál.

Master of Illusion

A Domino Effect nyitó dala, a Master of Illusion rögtön dinamikusan, pörgősen kezdődik, valósággal csalogatja a hallgatót a hanganyag megismerésére. A lemezen egyébként 14 szerzemény hallható, tehát az album terjedelmileg (is) túltesz a manapság megjelenő CD-k többségén. Sajnos azonban a terjedelem nem biztos, hogy előnyként könyvelhető el, hiszen néha már túl egyformának tűnnek az egyes dalok, sokszor egészen egybefolyik a hanganyag. Talán elég lett volna, ha a zenekar tíz szerzeményt játszik fel a lemezre, s a maradék négyet „parlagon” hagyja. A dinamikus számok mellett szép számmal szerepelnek lírai szerzemények is, ezek leginkább párosan tűnnek fel: a negyedik és ötödik (Falling, The Call), a kilencedik és tizedik (Letter To A Friend, Tomorrow’s Just Begun), valamint az utolsó Where Is The Love When It’s Gone fogják vissza a bulizós tempót.

Házibulira, kerti partira tökéletes

A Domino Effect egészében (a felejthetőbb számokkal együtt is) egy jó kis album, mely a nyolcvanas évek dallamvilágát öltözteti modern köntösbe, felettébb kellemesen előadva, ízes szólókkal és billentyűs hangszerekkel tarkítva. Házibulikon, kerti partikon tökéletes zenei aláfestést nyújthat az iszogatással egybekötött beszélgetéseknek. Minél többet hallgatom, egyre inkább az az érzésem, hogy ha a Bon Jovi idén nem a country-pop vonal felé, hanem a kemény hard rock irányába fordul, talán egészen hasonló lemezt készíthetett volna. Ám a Bon Jovi inkább finomított magán, s eszébe sem jutott elkészíteni eddigi legkarcosabb lemezét, úgyhogy köszönjük meg a Gotthardnak, hogy létezik és hogy (nagyot) alkot. A Domino Effect ajánlott mind a hetvenes-nyolcvanas évek generációjának, mind a fiatalabb rockzenerajongóknak: biztosan nem fognak csalódni benne!