Gogol Bordello: Super Taranta

Ukrajnából nem könnyű világkarriert befutni. Nyikolaj Gogol is gyakorlatilag orosz íróként húzta elő Köpönyegéből a 19. századi (orosz) realizmust, az ő vezetéknevét kölcsönvevő Gogol Bordello pedig New Yorkból és angol nyelven igyekszik az általuk csak roma-punknak elkeresztelt zenei stílust népszerűsíteni, egyelőre úgy tűnik, sikerrel.

A részben másodgenerációs ukránokból és bevándorlókból álló zenekar – intenzív és látványos fellépéseiknek hála – pár év alatt jól bejáratott fesztiválzenekar lett (tavaly nyáron a Szigeten, egy tömött sátornyi közönség előtt is megmutathatták, mire képesek élőben), és úgy fest, hogy egy nagyobbfajta áttörés is kinéz ezeknek a mulatós kedvű ukránoknak.

Gipsy-punk

A Live Earth-ön például a mutatós bajuszt viselő énekes, Eugene Hütz és a hegedűs Sergey Ryabtsev Madonna oldalán adhatták elő a La Isla Bonitát, ami nem kis dolog.

Bár ez a „gipsy-punk” öndefiníció elég jól hangzik, azért forradalmi újdonságokra ne nagyon számítson senki. Pusztán arról van szó, hogy Gogolék ezúttal is a kelet-európai mulatós zenei tradíciókat passzintják össze a punk agresszív-gitáros energiájával, hasonló felfogású zenekarokat pedig már régóta ismerünk, gondoljunk csak a francia-spanyol Mano Negrára vagy az ír Pogues-ra.

Olcsó hatásvadászat?

Az eredetiség hiánya mellett egyebek is felróhatók a Gogol Bordellónak: egyrészt a nemzeti közhelyekre rájátszani sokkal inkább olcsó hatásvadászat, mintsem az a fajta kulturális misszió (azaz bevinni valami sajátos, kelet-európai életérzést az amerikai háztartásokba), amit a dicső névadó nyomán folytatni szeretnének, és így az eredeti szándék szerinti féktelen, bajuszpödrős, asztalon táncolós, vodkában úszó, roma bacchanáliából kiszámított, kockázatmentes produkció lesz, hasonlóképpen Emir Kusturica hamis cigányromantikával átitatott filmjeihez.

Változatos felvételek

Mindezektől függetlenül a Super Taranta egyáltalán nem rossz lemez, sőt, kimondottan szórakoztató, táncra ingerlő, és gyakran humoros is. A hangszerelés – már csak a műfaj sajátosságaiból adódóan is – változatos, a gitárok mellett a harmonika és a hegedű viszik a prímet, Eugene Hütz duhaj óbégatása pedig a maga módján tökéletes. Más kérdés, hogy ez a fajta muzsika élőben sokkal meggyőzőbb.

A balkáni és kelet-európai zenék nagyszámú rajongótábora biztosan imádni fogja, de a punk felől érkezők is tehetnek vele egy próbát. Olyan, mint egy gyorsítókon élő Kistehén Tánczenekar. (o-o)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?