Gazdálkodjunk az időnkkel!

Pszichológiai vizsgálatok igazolják, hogy a helyes időbeosztás a tanulmányok ideje alatt csökkenti a feszültséget, jobb teljesítményt tesz lehetővé, és ezzel megalapozottabbá teheti a fiatalok tudását. Ez pedig – nem utolsó sorban a felvételik megpróbáltatásai során is – a diákok számára nagy előnyökkel jár.

Tévhitek és alapszabályok

Az időgazdálkodás nem azt jelenti, hogy a továbbiakban sokkal többet kell tanulni, és kevesebb idő jut a barátokra, a hobbira, inkább meg kell erőltetned magad. Az időgazdálkodás lényege valójában az, hogy az időt, mint korlátozott mértékben rendelkezésre álló forrást próbáld meg úgy beosztani, hogy a munka (értsd: tanulás) és a személyes igények számára is elegendő keret maradjon. Ehhez először is fel kell mérni időgazdálkodási szokásaidat – ezt megteheted a tesztek között található időmérleg kérdőív kitöltésével is. Az eredményből ki fog derülni, hogy mennyi időre van szükséged a tanuláshoz, vagy bármilyen más tevékenységhez. A következő lépésben gondold végig, hogyan épülne fel egy napod ideális időbeosztása. Ehhez segítséget nyújthat egy határidőnapló, egy tábla az íróasztal felett (ahol rögzíthetők a teendők), de akár egy zsebnaptárként funkcionáló kártya is. Ezután döntsd el, mi lenne számodra a leghatékonyabb órabeosztás, jegyezd fel a fix programokat, (órarendet, szakköröket), de ne feledkezz meg az étkezéshez szükséges időről sem! Ha mindez megvan, jöhet az egyéni teljesítményedhez igazodó, önálló tanulásra alkalmas időpontok kiválasztása. Felkészüléssel, munkával akkor érdemes foglakoznod, ha a figyelmed és energiáid mérlege éppen megfelelő. Máskor csak erőltetnéd a tanulást, és feleslegesen hosszú időt töltenél el ugyanazzal a feladattal. A gyakorlatban általában beválik az a módszer, mely szerint érdemes a tanóra napján, az iskolából hazaérve röviden átfutni az anyagot. Ezzel ugyanis elmélyítheted a friss emléknyomokat, és amikor tényleg belevágsz a tanulásba, jobban emlékszel az anyagra. Nem csak az iskolában, az önálló tanulás során is kell szünetet tartani, erőpocsékolás nélkül ugyanis nem lehet egy-másfél óránál tovább koncentrálni. Általában óránként tízpercnyi szünetet számolhatsz bele az időtervbe. Ha a terhelés túl nagynak tűnik, és nem marad időd a barátaidra, hosszabb távon úgy jársz jobban, ha felméred, hogyan nyerhetnél időt. Elhagyhatsz például néhány olyan elfoglaltságot, ami nem kötelező. Hogyan hozhatod egyensúlyba saját időmérleged?

Ne légy maximalista!

Aki kényszeresen csak a tökéletességre törekszik, állandóan ellenőrzi magát, ami védekezést válthat ki. Senki sem tökéletes. Ha megvalósíthatatlan kötelezettségeket erőltetsz magadra, „túlvállalod” önmagad, akkor a végén rendszerint csak halogatod a teendőket. Célokat kell és érdemes is kitűzni, ám ezeknek mindig a saját képességeidhez kell igazodniuk. Nem másokhoz kell viszonyítani önmagad, mindig lesz, aki nálad többet ér el ugyanannyi idő alatt, de olyan is, aki kevesebbet.

Állíts fel fontossági sorrendet!

Sokan nincsenek ezzel tisztában, ezért vállalnak túl sokat, míg végül semmit nem fejeznek be. Ha összeállítod a tennivalóid listáját, kénytelen leszel rangsorolni az elvégzendőket. Ebben az ABC módszer lehet a segítségedre: „A” típusú az a feladat, amit még aznap, azonnal meg kell tenned. A „B” csoportba azok kerülhetnek, melyeket a héten kell elintézned. A „C” típusba pedig azok tartozhatnak, melyekre egy hónap a határidő. Sajnos sokszor a B és C típusú feladatok fontosabb tűnnek, mint amilyenek, és összezavarják a menetrendet. A pontos rangsorolást ezért érdemes megtanulni.

Kombináld a feladataid!

A lehetőségek tára végtelen, határt csak saját kreativitásod szab. Jó ötlet lehet, ha a különböző feladatokat azonos idősávban végzed. Iskolába menet magnószalagra rögzített anyagokat hallgatva kihasználhatod az egyébként unalmasan, üresen töltött órákat. Zuhanyzás közben mentális térképet készíthetsz a tennivalóinkról. (he)