Fénylő hegyről a világ

A világ egyik legendás hegye, Afrika teteje a majdnem 6000 méter magas Kilimandzsáró. Megmászása mind mentálisan, mind fizikailag igazi kihívást jelent, különösen rossz időben. Az Old Spice Afrika Expedíció sportolói két hónap kerékpározás, futás, kajakozás után az esős évszakot választották a hegy meghódítására. A srácok új kihívásokkal találták magukat szembe Kairó felé félúton. Miután több mint 6000 kilométert kerékpároztak, futottak a Namíbiai sivatagban, kajakoztak a Zambezin és a Malawi tavon, a 4565 méter magas Meru és a Kilimandzsáró – magyarul Fénylő hegy – várt rájuk. „A magashegyi betegség ellen nem lehet tenni semmit, ha egyszer érzékeny vagy rá. Mindenki másképpen reagál a magasságra, erre igazán nem lehet edzeni. És természetesen egy ilyen megpróbáltatásra mentálisan is fel kell készülni” – mondja az ukrán Andrey Shpak. A csapat három napot töltött a Meru megmászásával május elején, mely sokban segítette az akklimatizálódást a Kilimandzsárón és jó próbája volt annak is, ki hogyan reagál ilyen magasságban. A Meru környéke tele van különféle veszélyes állatokkal, így a vezetők mellett egy erdőőr is a csapattal tartott. A kafferbivalyok és a zsiráfok egészen 3500 méteres magasságig feljutnak.Férfias játékok

A kalandorok azonban nem rettentek meg a veszélyektől és végül sikerült feljutniuk a csúcsra. „Csodálatos látvány tárult elénk, a Meru árnyéka majdnem a Kilimandzsáróig ért napfelkeltekor. Néhányan közülünk komolyan tartottak a hegytől. Miután elértük az első menedékházat, ahol meleg étel várt ránk és ugyanígy jutottunk fel a második, és a harmadik házhoz is, ezek a félelmek fokozatosan eltűntek. Este hatkor már le is feküdtünk, mert éjjel egykor kezdtük a csúcstámadást. Ez inkább tradíció, minthogy igazán szükség lenne rá, hogy a hegymászók még napfelkelte előtt elérjék a csúcsot” – tájékoztat Andrey. Hidvégi-Üstös Pál pedig hozzáteszi: „Egyáltalán nem tudtam ezen a napon aludni, alig kaptam levegőt.” Az utolsó nap a körülmények drámaian megváltoztak. Hold nélküli éjszakában, sötétben, ködben indultak útnak és haladtak, és a hegy elkezdett egyre erőteljesebben emelkedni. Egyre többen kínlódtak fejfájással, zuhogott az eső és egyre erősödött a szél. Az eső ráfagyott a sapkájukra, kesztyűjükre, a camelbak csöve is befagyott.

Lelki kihívás

„Az első mentális krízis akkor ért el bennünket, amikor elértünk egy barlangot. Azt hittük, hogy már a kráternél vagyunk, pedig még félúton sem jártunk. Emellett nagyon fáradt is voltam a fejfájás miatt” – mondja a szlovén Robert Rakovec. Andrey, Artem, Ivan és Robert vezették a csapatot. „Ilyen körülmények között már az is nagy segítség, ha csak folyamatosan beszélsz a csapattagodhoz, vagy segítesz levenni a hátizsákját, enni és inni adsz neki, muszáj inni” – mondja Andrey. Érzelmileg a legnehezebb időszakot élik a résztvevők, hiszen rettenetesen hiányoznak nekik a szeretteik. Ilyenkor minden kis apróságnak tudnak örülni. „Nagyon büszke voltam magamra, hogy feljutottam Afrika tetejére és nagyon hálás voltam Stewartnak, hogy segített ebben. Láttam, csak egy túrabotja van, felajánlottam neki, hogy elcserélem azt az én két botomra. Nagyon jó érzés töltött el, hogy én is tudtam adni neki valamit” – számol be a szlovákiai Alföldi Tibor az érzéseiről. A sportolók a Kilimandzsáró után még megmászták Afrika harmadik legmagasabb hegyét, a Kenyát, jelenleg Szudánban kerékpároznak.