Felsőoktatás jó hangulatban

Múlt héten, ahogy egy vizsga után hazafelé utaztam Nyitráról, egy csapat zöld szalagos diák jött velem szembe. Rögtön nosztalgiázni kezdtem, milyen jó is volt végzős középiskolásnak lenni. Vagyis: a szalagavatóig nagyon jó volt, de aztán a rettegett januárban dönteni kellett a továbbtanulásról.

Mindenki azt mondogatta, menynyire komoly lépés ez, életet meghatározó, alaposan megfontolandó – talán éppen ezen gondolatok miatt féltünk a döntéstől. Féltünk megjelölni a várost, az iskolát, a szakirányt. Pedig inkább a véletlenen, mint a megfontoláson múlt döntésünk: alig tudtunk valamit arról a helyről, ahová elindultunk.

Én a tanári pálya, a nyitrai magyar szak mellett döntöttem, ekkor végre befejezhettem a hosszú döntési procedúrát.

Egy év múlva akkortájt már az első vizsgámra készültem. Az egyetemi élethez viszonylag könnyen alkalmazkodik az ember: a hivatalos körülményeskedést elfeledteti a teljes szabadságérzet, a felnőttség tudatosítása. A magyar szakos hallgató emellett hamarabb feloldódik a többiekhez képest, mivel a tanszék magyar környezetében otthonosabban mozoghat. Ez a biztonságtudat az első szemeszter végén nagyon sokat számított.

Az első vizsgaidőszak után az események felgyorsultak. A beilleszkedés problémája elfelejtődik, az egyetemi hallgató egyre inkább a minőségre kezd figyelni. Ez főleg a szemeszterről szemeszterre bővülő tantárgykínálatban és – színességben mutatkozott meg. ĺgy hamar megtaláltam az érdeklődési körömnek megfelelő diszciplínákat. Talán a szemináriumok hangulata, kötetlensége ragadott meg leginkább. Amikor megkérdezték tőlem: tetszik-e az egyetem, elégedett vagyok-e a szakommal, határozott igennel válaszolhattam, hisz azt tanulhatom végre, ami igazán és kizárólag érdekel.

A magyar tanszéken azóta figyelemmel követhetem a folytonos nyitottságot az újítások felé, a dinamikusságot, a korszellemmel való haladást. A tavaszi szemeszter meglepetése a finn nyelv oktatása lesz (már nagyon várom). Tanáraink a legfrissebb kutatási eredmények alapján tartják meg előadásaikat, sőt rendszeres előadásokat is szerveznek neves nyelvész, irodalmár, irodalomkritikus vendégekkel – ennél jobb biztosítékot nem is kaphatna egy diák az információk aktualitására. Ami különlegessé teszi az itteni hangulatot, hogy „két lábon jár köztünk” az irodalom, mivel költők, írók (Bárczi Zsófia, Révész Bertalan, Csehy Zoltán, Polgári Anikó) és irodalomkritikusok (Benyovszky Krisztián, Keserű József) tanítanak bennünket. Az irodalom, valamint a nyelvészet is itt él közöttünk, nemcsak tanítási anyag.

Úgy gondolom, érdemes volt ezt a szakot, ezt a tanszéket választanom. Talán nem a legdivatosabb és legjövedelmezőbb hivatásról van szó, de ezt a művelődési-kulturális gazdagságot, amit itt kapunk, semmilyen menő szakma nem pótolhatja. Aki humán beállítottságú, ne habozzon…