Fél év haladék

Fellélegezhetünk! Nem lesz tandíj januártól! Lélekben már felkészültünk rá, talán már spórolni is kezdtünk, számolgattunk, hogyan egyeztethetők össze költséges kedvteléseink a tandíj bevezetésével, munkát is próbáltunk találni... És akkor kiderül, nyertünk még egy kis haladékot, hiszen leghamarább 2004 őszén vezetik be a tandíjat!

Önző módon nem gondolunk az eljövendő generációra, gyermekeinkre, unokáinkra, hogy nekik vajon kell-e fizetni tandíjat, s ha kell, akkor mennyit, nem törődünk azzal, milyen politikai meggondolásból született a döntés. Csak a saját „túlélésünkkel“ törődünk, hogy felsőfokú tanulmányaink nagy részét túléljük tandíjfizetés nélkül.

Nekünk, egyetemistáknak, főiskolásoknak már egy ideje a tandíj körül forognak a gondolataink. S bár voltak köztünk olyanok is, akik örömmel fogadták a tandíj bevezetésének hírét, ők voltak kevesebben. A többség aggódva vette tudomásul a tényt. Hiszen egyetemre, főiskolára járni egyáltalán nem olcsó mulatság. Még azoknak is sok pénzbe kerül, akik helyben laknak, s akik utaznak, még többet költenek. Már ezek a kiadások is jelentősen megterhelik a családi költségvetést, nem még a tandíj.

Hiába hallhattuk akár személyesen az oktatásügyi miniszter úrtól (mert ellátogatott néhányszor a kollégiumokba), hogy minden rendben lesz, hiszen lesz megfelelő ösztöndíjrendszer meg diákhitel, valahogy nem tudtunk megnyugodni. S azt se hittük, hogy a tandíjnak tényleg nevelő hatása lenne, hogy jobban meg fogjuk becsülni a tanulás lehetőségét, ha saját zsebünkből kell érte kemény pénzeket letennünk. Ha nem örülnénk, hogy egyetemisták, főiskolások lehetünk, egyszerűen nem is jelentkeznénk! Akit pedig a szülei kényszerítenek, annak a tandíjat is ki fogja fizetni a szülői tanács...

Akinek nem okozna gondot néhány ezrest nélkülözni, nem is törődik a tandíjjal. De a többség naponta izgatottan lapozza az újságot, van-e valami fejlemény az ügyben, s maga sem tudja, minek örül jobban, ha van hír vagy ha nincs hír.

Csoda-e hát, ha megkönnyebbültünk, hogy nyertünk még egy kis időt? Mintha ajándékba kaptuk volna azt az összeget, amit így megspórolhatunk. Egy szemeszter is valami! Fél év alatt is gyűjthetünk valamit a malacperselybe, hogy ne legyen olyan nagy érvágás, ha majd tényleg fizetni kell. Ez alatt a fél év alatt spórolgatunk, és reménykedünk, hátha még tovább is elhúzódik a végső döntés...