Fallosz monológok

Mint általában a jó filmeket, úgy a sikeres könyveket is óhatatlanul utoléri a sorsa: elkészül a folytatás. ĺgy történt ez a tabuk ledöntésében szerepet vállaló Vagina monológokkal is. Az olvasmány ikerdarabja a most megjelent Fallosz monológok, amelyben férfiak beszélnek arról a testrészükről – ami szerintük – férfivá teszi őket.

Fallosz monológok: avagy miről mesél egy hímtag?

A köznyelvben rengeteg kétértelmű szó kering, amit olykor szántszándékkal értünk félre, mégis gondban vagyunk, ha meg kell nevezni a hímtagot. Mert nem szívesen mondjuk ki, nem akarunk trágárnak tűnni, úgyhogy inkább zavarba jövünk, szégyenlősen a szánk elé tesszük a kezünket és a gyereknyelv negédes kifejezéseit, esetleg a rideg orvosi szaknyelvet használjuk. Pedig egyszerű a dolgunk, csak néven kellene nevezni. Mi mégis hallgatunk. Nem így a most megjelent könyv, a Fallosz monológok. Itt csak úgy repkednek a szemérmetlen szavak és történetek: nincs semmi irodalmi mellébeszélés, vannak viszont titkolt és szégyellt vágyak, magányos örömszerzés és persze problémák azzal a bizonyos tiltott szóval kapcsolatban. Minderről katolikus pap, pornószínész, nőfaló és homoszexuális huszon- és nyolcvanéves érintettek beszélnek.

A könyvet azok a férfiak olvassák majd, akik a letétele után elégedetten szeretnék konstatálni, nem vagyok egyedül a földön a gondjaimmal. Azok a férfipalánták is forgathatják, akik kinőtték már a nem a gólya hozza című klasszikus felvilágosító irodalmat, és nem éjszaka, zseblámpával a takaró alatt akarnak ízelítőt kapni abból, ami rájuk vár. Bár én azon sem lepődnék meg, ha leginkább a nők érdeklődnének a téma iránt, miközben levonják a konzekvenciát: „mindig tudtam, hogy csak Az irányítja őket”. Egyébként a verebek már azt csiripelik, hogy csakúgy mint a könyv előző női megfelelőjét, ezt is színpadra viszik. A várhatóan már idén megrendezésre kerülő darabban Bodó Viktornak szánják a főszerepet.

(andrémel)

(Hill Ferenc: Fallosz monológok, Konkrét könyvek, 2002)