Enya: Amarantine

A 44 éves, zenéjében a kelta népzenei elemeket felhasználó ír szintetizátoros dalszerző énekesnő, Eithne Ni Bhraodin pályáját a ‘70-es években a Clannad nevű családi zenekarban kezdte. 1982-ben kilépett az unokatestvéreiből álló csapatból, és szólópályába kezdett, de az áttörésre 1988-ig kellett várnia. Ekkor Orinoco Flow című dala a világ szinte valamenynyi slágerlistáján tarolt. Azóta ő a new age stílusának koronázatlan királynője, amit az is bizonyít, hogy eddig több mint 65 millió lemeze kelt el.

1991-es Shepherd Moons című nagylemezéért Grammy-díjjal jutalmazták, a korong pedig nem kevesebb mint 191 hétig szerepelt az amerikai albumlistán. 1995-ben jelent meg Memory Of Trees című albuma, 2000-ben pedig az A Day Without Rain következett, amely több mint két évig tartotta magát a Billboard 200-as nagylemezlistáján. 2001-ben két dala, a May It Be és az Aníron helyet kaptak a Gyűrűk Ura – A gyűrű szövetsége című filmben. Idén pedig eljött az Amarantine ideje, ami Enya talán eddigi legegységesebb és legtudatosabb munkája.

A zene, mely olyan időtlen és örök, mint az amaránt maga, mint a mitikus virág, mely sohasem hervad el. Az ĺrországban rögzített Amarantine egy igazi klasszikus Enya-album; annak a különleges és hosszú munkakapcsolatnak köszönhető, mely az énekesnő egész karrierjét végigkísérte a producer-hangszerelő Nicky Ryannel és a dalszövegíró Roman Ryannel. Kezdve a címadó dal szárnyaló refrénjétől egészen az apró finomságokban bővelkedő Wild Violetig, amely a japán költő, Basho haikuján alapszik. Akik eddig szerették Enya lemezeit, most sem fognak csalódni benne. (zf)