Névadója előtt tisztelgett a tardoskeddi Szemerényi Károly Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola (Fotó: SZKAI)
Emlékezni jó, emlékezni kell
Ünnepelni, együtt gondolkodni, együtt lenni felemelő érzés. Ünnepelni jött össze a tardoskeddi Szemerényi Károly Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola apraja-nagyja, hiszen 20 év telt el azóta, hogy iskolánk felvette Szemerényi Károly nevét.
Lehet, sokak számára e név ismeretlen, de nekünk, tardoskeddieknek sokat jelent. Papi tevékenysége mellett nevéhez fűződik a tardoskeddi magyar nyelvű oktatás alapkövének letétele, a lányiskola építése. A megépült iskola a mai napig községünk éke. A magyar nyelvű nevelői munka bölcsője, hiszen óvodák működnek benne.
Az iskola vezetősége és pedagógusai méltóképpen szerettek volna megemlékezni e jubileumról. Egyhetes programsorozatot szerveztünk tanulóinknak. Szemerényi Károly-folyosót avattunk, istentiszteleten vettünk részt, majd egykori diákjainkkal beszélgettünk. Vendégül láttuk Lantos Borbély Katalin énekesnőt, Tóth Feri gitárművészt és fotóst, Bara Mihály helyi lokálpatriótánk tardoskeddi sétára invitálta a felső tagozatos tanulókat, míg Csányi Mária vendégül látta diákjainkat a helyi tájházban. Író-olvasó találkozót Benyovszky Mánya Ágnessel tartottunk, aki Pöstyénbe kalauzolt bennünket.
A hét fontos állomása Pozsony volt, ahova diákjainkkal utaztunk, hogy lerójuk kegyeletünket Szemerényi Károly előtt. Sírját a Szent András temetőben találtuk. A programsorozatból nem hiányozhatott a helytörténeti vetélkedő, az alkotói munka, kiállítás.
A hét folyamán vendégül láttuk a környékbeli oktató-nevelő intézmények vezetőit, képviselőit. A multiszenzorikus, fehér szoba átadása mellett szakmai napot is tartottunk, ahol az inklúzió és integráció volt a téma. Számos kérdés merült fel a tanácsadói csoport létrehozásával, az integrált tanuló gyakorlati oktatásával kapcsolatban. A pedagógusoknak lehetőségük volt megtapasztalni egy fejlesztő osztály működését, egyéni segédeszközök felhasználását. A hét méltó befejezése volt a Kuttyomfitty Társulat remek hangulatú előadása.
Történelmi méretekben 20 év nem túl hosszú idő egy intézmény életében, számunkra mégis jelentős időszak, mert ide kötődik életünk egy-egy darabkája. Változtak ugyan a szereplők: tanítók, tanulók, a módszerek, tantermek és még folytathatnám. De ami örök, az az elhivatottságunk, tanulóinkhoz való viszonyunk, magyarságunk.
Bízom benne, hogy 20 év múlva ugyanilyen lendülettel és áhítattal tekintünk vissza névadónkra, iskolánk jövőjére.
Dr. Tóth Szilvia
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.