Elsős lettem!

LÁSZLÓ MELINDA

VÉGH ZSUZSANNA

Az öt kislány és a négy kisfiú különleges társaságot alkot. Amikor megkértük őket, hogy mondják el a véleményüket az iskolánkról, határozottan és lelkesen válaszolgattak a kérdésekre. Szerintük az a legjobb nálunk, hogy az eltelt félévben sok jó barátot szereztek, jól és jót tanulnak, mindenki kedves velük. Örülnek azért is, mert kevés a gyerek, így velük többet tud a tanító nénijük foglalkozni, s így hamarabb okosodnak. Érdekes módon minden elsős megnevezett legalább három-négy felső tagozatos diákot is, akit a barátjának tart, fittyet hányva a korkülönbségre. Nekik természetes az, hogy együtt játszanak, a nagyok pedig vigyáznak rájuk. Arra a kérdésre, hogy ha varázslókként bármit megváltoztathatnának az iskolában, akkor mit tennének, az egymás közti piszkálódást szüntetnék meg, valamint még kedvesebbek lennének társaikhoz. A napközit nagyon jónak tartják, mert általában mindent megtanulnak, feladataikat megírják, és otthon már csak ismételniük kell. De azt is megtudtuk az egyik kislánytól, hogy ha álmosnak tetteti magát, apukája már nem kérdezi ki tőle a leckét. Szinte minden tantárgyat szeretnek, a legtöbben az olvasást, a rajzot, a szlovák és a kézműves szakkört, valamint a matematikát említették.

Egy gyermek életében jelentős mérföldkő s egyben az egyik legizgalmasabb időszak, amikor iskolás lesz. A legtöbben izgatottan, kíváncsian és kérdésekkel telve lépik át az iskola kapuját. Vannak, akik félelmet hordoznak magukban, mások bátran mesélik, hogy már tudnak számolni.

Az elsősök napja hasonlóan kezdődik, mint a többi tanulóé. Reggel negyed nyolcra érkeznek az iskolába. A nap reggeli elcsendesedéssel, áhítattal indul, ahol Isten igéjére figyelünk. Majd következnek a tanítási órák. A nagyobbaktól eltérően számukra a tanításra való figyelés nem kis önfegyelmet igényel. Főleg az első néhány hétben, a beilleszkedés szakaszában.

Talán egy felnőtt bele sem gondol, mekkora erőfeszítést jelent egy elsősnek az óvoda kötetlenebb formájából áttérni az iskolai életbe. Az első tanítási napok, hetek a barátkozásról szólnak, a pedagógusok megkönnyítik a beilleszkedés folyamatát. Az elsősök tanító nénije nem ragaszkodik a csengetési rendhez, az órákat a gyerekek igényei szerint szervezi: ha kell, énekelnek, táncolnak, mesét hallgatnak, pihennek, hogy az iskola lassacskán második otthonná válhasson. A gyerek akkor tudja képességeit kibontakoztatni, ha az iskolában jól és biztonságban érzi magát. Ha ez megtörténik, a kisgyermek magabiztossá és kíváncsivá válik, igényli a tanulást. Megnyílik előtte egy új világ. Számunkra már közhely lehet, hogy belép a tudás birodalmába, de a kicsi gyermekkel valóban ez történik. Várja az újat. Él benne a tudásvágy, és boldog, ha sikerül leírnia egy betűt, számot vagy tökéletesen elmondania egy verset. A sikerélmény, a biztatás, a motiváció szárnyakat ad neki. Nagyon fontos az első év munkája, ugyanis az itt szerzett tudás lesz majd a feltétele a további tanulásnak.

Az órák után következik a napközis foglalkozás. Kis pihenés, ebéd után kezdődik a délelőtt átvett tananyag gyakorlása. Rengeteg kalandot tartogat még a délután, ugrálást az iskola trambulinján, focit, fogócskát a pályán, kúszás-mászást a játszótéren, sétát, könyvtárlátogatást.

Az iskolánk egyik programja, hogy egész napos oktatást biztosít az elsős és a másodikos diákok számára. Ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy otthon már csak kedvtelés és móka legyen a tanulás, levéve a teher nagy részét a szülő válláról.

Ahhoz, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolánkban, szükség van a tanuláson kívül természetesen szórakozásra is. Ezért biztosítjuk a délutáni köröket (kézműves-, sport-, főző-, hímző-, rovásírás szakkör, dráma, kórus, zumba), a sportolási lehetőségeket, valamint izgalmas tanulmányi kirándulásokat, farsangi álarcosbált és játszóházakat szervezünk.

Néhányan rendszeresen látogatják a helyi művészeti alapiskolát, ahol megismerkedhetnek a zene, a hangszerek és a tánc világával is. Évente kétszer látogatunk el a Komáromi Jókai Színházba, ezenkívül gyakran hívunk hazai színészeket, énekeseket, és népmeséket, népdalokat hallgatunk, hogy a gyermekek már kicsi koruktól magukba szívhassák kultúránkat, hagyományainkat.

Mindezeken fölül szeretnénk diákjainknak fogódzót, zsinórmértéket nyújtani ebben a kaotikus, felgyorsult, elvilágiasodott korban. A reggeli áhítatok, a hittanórák mind-mind azért vannak, hogy életük szilárd alapon álljon, hogy tudják, hol a helyük a világban, és tudatosítsák azt, hogy mindegyikük élete egyedi és különleges.