Élményteli napok az Alacsony-Tátrában

ANGYAL PÉTER

Először, hogy a gyerekek szlovák környezetben kamatoztathassák a szlovákórákon tanultakat. Ezt segíti elő a csapat összetétele, valamint a tábor helyszíne. Magyarul nem beszélő, szlovák diákok is tagjai voltak a csoportnak. Velük csak szlovákul lehet kommunikálni, s ez jó alkalom a társalgásra. A kezdeti nehézségek után egyre bátrabban elegyednek szóba a táborozók. Másodszor: ismerd meg hazádat! Szlovákiában a természet számtalan látnivalót kínál. Saját szemünkkel láthatjuk azt, amit a tankönyvek csak leírni tudnak. Harmadszor: a kikapcsolódás, a tanév fáradalmainak kipihenése.

Zsuzsa négy éve, 2011-ben csupán 14 gyerekkel kelt útra a biatlonparadicsomnak számító Cserpatak (Osrblie) Biatlon Szállodájába. Egy év múlva már egy autóbusznyi táborozó élvezte az egyhetes programot. Tavaly a sok jelentkező és az ekeli alapiskola csatlakozása révén két turnus indult a festői Rózsahegy (Ružomberok) környékén.

A változatosság gyönyörködtet. Mivel a diákok közt sok a visszatérő vendég, lelkes szervezőnk évente más-más helyszínt keres. Idén az Alacsony-Tátra felé indult a népes tábor. Szállásunk a deménvölgyi Liptov Hotelban volt. Az elmúlt évek jó szervezőmunkájának, a kellemes időtöltésnek híre ment. A tábor túllépte a Móra Ferenc Alapiskola kereteit. Idén 31 diákunkhoz csatlakoztak öten a helyi szlovák alapiskolából, de érkeztek Lakszakállasról, Szilasról, Búcsról, Csallóközaranyosról, Komáromból, Nagymegyerről, Nyitráról, Pozsonyivánkáról, Selmecbányáról is. Nemcsak alapiskolából, hanem középiskolából is akadtak jelentkezők. Ők elsősorban régi diákjaink, akik mindig nagyon jól érezték magukat a kirándulásokon, ezért néhány barátjukat is rábeszélték az útra.

Július 14-én reggel keltünk útra, alsó és felső tagozatos diákok, középiskolások, kísérők, összesen hatvanan voltunk. A kellemes hangulat, a találkozás öröme háttérbe szorította az utazás fáradalmait. A kora délutáni órákban érkeztünk szállásunk színhelyére. A szobafoglalás és egy kis pihenő után gyalogosan bejártuk a környéket. A hétfői nap végére az esti diszkó tette a pontot.

Kedden a középiskolások Liptószentmiklósra látogattak. A Tatralandia élményfürdő kényeztette őket. A többiekkel a Chopok lejtőit céloztuk meg. Az Alacsony-Tátra második legmagasabb pontja 2024 méterrel a tengerszint felett várja látogatóit. Gyalog indultunk útnak. 1670 méternél jártunk, amikor zivatar közeledett, majd esni kezdett, dörgött, villámlott. Az eső elől sikerült menedéket találnunk. Bő félóra után kitisztult az ég. A csúszós terep miatt utunkat nem mertük folytatni, elindultunk lefelé. Délután a szálloda udvarán elhelyezett játékokat próbálták ki a gyerekek, sportoltak, beszélgettek, aktívan pihentek. Este filmvetítés zárta a napot.

Szerdán a föld titkait kutattuk. Megtekintettük a Deménfalvi Szabadság-barlangot. A cseppkőképződmények lekötötték figyelmünket, s a 913 lépcsőfok sem jelentett akadályt. A Deménfalvi-jégbarlanggal is megismerkedtünk. Érdekesség, hogy a barlang egyik fele cseppkő-, a másik jégbarlang. Az utóbbiban jóval hidegebb volt, de a nyári melegben jólesett fölfrissülni. A napot késő esti túrázás zárta a szálloda körüli erdőben.

Csütörtökön a középiskolásokkal a Chopok meghódítását tűztük ki célul. Mindenki jó erőben érezte magát, ezért gyalogosan indultunk neki a csúcsnak. Amikor már azt hittük, a csúcson leszünk, akkor következett a legnehezebb szakasz. Mintha tolták volna előlünk a Chopokot. Az időjárás kegyes volt hozzánk, célunkat kisebb nehézségek után elértük. Fönt csodálatos látvány tárult elénk. Nehéz szavakba önteni, látni kell. A kisebbek visszatértek a szerda esti túrázás helyszínére. Tájékozódási versenyben vettek részt, az eddig látottakkal kapcsolatos kvízjátékban ügyeskedtek, sportoltak. Este a diszkóban ropták a táncot.

Pénteken indultunk haza. Mindenki nagyon jól érezte magát, így nehéz volt a búcsú. Hazafelé megnéztük a selmecbányai Szlovák Bányászati Múzeumot. Megtudtuk, hogyan dolgoztak a bányákban a középkortól kezdve napjainkig. Kellemes élményekkel gazdagodva tértünk haza. Bízunk benne, hogy jövőre újra találkozunk, mert kirándulni, táborozni jó.

Utazásunkat Szép Attila (Silvertour) segítette, aki politikusokat megszégyenítő határozottsággal kezelte a kormánykereket, és a programok lebonyolításában is segédkezett. Említést érdemel, hogy a tábor szervezője (Pálfy Zsuzsa), a táborozást felügyelő pedagógusok (Angyal Péter, Bakos Éva) ellenszolgáltatás nélkül, évi rendes szabadságuk alatt vállalták a részvételt. Bakos Éva már harmadszor veszi ki a részét a táborozás mindenapjaiból. Ő a gondoskodó, „minden gyerek édesanyja”. Harmadszor vágott neki az útnak Tóthová Vlasta is. A főszervezőtől kiérdemelte a „kreatív igazgató” címet. A természettel kapcsolatos játékok, a vetélkedők az ő ötletei alapján valósultak meg. Szabó Ildikó a nagyok védőangyala volt, e sorok írója meg az egész táboré.

A szerző a Móra Ferenc Alapiskola magyar–történelem szakos tanára