Elkényeztetett unokák

A két gyermekemet nagyon elkényeztetik a szüleim. Mindent megengednek nekik, és ezért én vagyok a mumus, ha megpróbálom őket fegyelmezni. Mit tegyek, hogy visszanyerjem a tekintélyemet?

Jelige: Nagyszülők

Üljön le szépen a szüleivel, és beszélje meg velük, mi okoz önnek gondot. Gondolom, nekik is az a céljuk, hogy unokáikból művelt, kiegyensúlyozott, jó emberek váljanak. Ezt pedig csak úgy érhetik el, ha meg lesznek szabva a normák, hogy mihez tartsák magukat, s ezeknek az íratlan szabályoknak a betartását minden felnőtt egyaránt megköveteli tőlük.

Tudatosítaniuk kell a szüleinek, hogy azzal csak ártanak az unokáiknak, ha mindent megengednek nekik. Ez a legrosszabb és legártalmasabb nevelési módszerekhez tartozik. A gyerekeknek szükségük van a határokra ahhoz, hogy tudatosítsák: mit szabad, és mit nem szabad. El kell sajátítaniuk az élet törvényeit, csak akkor tudnak majd beilleszkedni a társadalomba. Meg kell tanulniuk azt is, hogy vannak dolgok az életben, amikről le kell tudni mondani. Nem lehet az egész világ csak az övék. Nem az övék lesz majd Dárius kincse, hogy amit csak megkívánnak, mindent meg is vehessenek.

Meg kell tanulniuk alkalmazkodni felnőtthöz, öreghez, gyerekhez. A gyerekeknek is észre kell venniük, hogy másoknak is vannak igényeik, s azok lehetnek teljesen mások, mint az övéik. Elvégre mindannyian mások vagyunk, mások a képességeink, igényeink.

Nem egyszerű dolog a gyereknevelés, de célt csak úgy lehet elérni, ha mindnyájan egyet akarnak. A gyerekeknek is látniuk kell, hogy megvan önök közt az egyetértés. Ha azt fogják látni, hogy amit anyu követel, azt nem muszáj betartani, sőt a nagyszülők ehhez támogatásukat nyújtják, akkor nem is fognak igyekezni azt betartani. Ráadásul azt a következtetést vonják le belőle, hogy amit anyu követel, az nem fontos, mert büntetés nélkül lehet az ellenkezőjét is cselekedni.

A másik nagy hiba, amit a nagyszülők vétenek, az az, hogy önt még mindig gyerekként kezelik. Felülbírálják elhatározásait, s a végső döntést ők hozzák meg. Az az érvényes, amit ők mondanak. A gyerekek ügyességét dicséri, hogy átlátnak ezen a helyzeten, s ki is használják a saját javukra. ĺgy jóformán mindegyik feladat elől el lehet bújni, minden kötelesség alól kivonhatják magukat. Ráadásul még olyan is akad, aki ezért dicséretben részesíti őket. Arany életük van, ha belegondolunk. Csak hamis az arany, csillogása csupán ideig-óráig tart, s ha megvizsgálják, kiderül, hogy csak ócskaság. Ahhoz, hogy ezt elkerüljék, próbáljanak meg felnőtt módra viselkedni, és legyenek megértőbbek egymás iránt. Ezt a problémát önöknek, felnőtteknek kell megoldani, és felnőtt módra. Nem egymásra kell mutogatni, hogy ki milyen hibát vétett, ki a nagyobb bűnös, ki cselekedett rosszul, hanem kitűzni a közös célt, amivel mindnyájan egyetértenek.

Panaszkodnak a mai felnőttek, hogy tiszteletlenül viselkednek a fiatalok, közben nem tudatosítják, hogy miért? Vajon kitől tanulják? Ki tolerálja ezt nekik? Nem a felnőttek? Azok is, akik panaszkodnak rájuk. Kicsiségekből tevődnek össze a nagy dolgok, kis gondok naggyá duzzadhatnak, ha időben nem lépünk, s nem hozunk jó döntéseket. Amikor kicsi egy probléma, még bármi lehet belőle, bárminek lehet az alapja, de be is lehet fullasztani, meg is lehet oldani, el is lehet távolítani.

Ne féljen belefogni a nagy változtatásba, a dolgok tisztázásába. Nem reménytelen eset, van megoldás, még mindent jóra lehet fordítani. Legyen tapintatos, ne rohanja le a szüleit, mint a tatárok Magyarországot, s ne is okolja őket semmiért! Egyszerűen kérje meg őket, hogy segítsenek megváltoztatni azt a helyzetet, ami eddig semmi jóhoz nem vezetett! Remélem, a szülei segítségére lesznek.