Éléskamra a testen kívül és belül

Vannak állatok, amelyek valóban vándorolnak: kilométerek százait hagyják maguk mögött, s útközben nem mindig áll rendelkezésükre táplálékforrás. Ők valóban magukkal cipelik az „elemózsiát”, még ha tarisznyájuk nincs is. Mások nem utazgatnak ugyan, de a szűkösebb időszakra nekik is fel kell készülniük. Kétféleképpen lehet a létfenntartáshoz szükséges anyagokat felhalmozni: a testen kívül, és azon belül. Utóbbi megoldáshoz kell folyamodniuk azoknak az állatoknak, amelyek ide-oda vándorolnak, vonulnak. Az út viszontagságos, és élelemszerzésre nem mindig van mód. A vándormadaraknak például sokszor tengerek vagy sivatagok felett kell átrepülniük, ahol semmi ehetőt nem találnak, s ha nem jutnak éltető energiához, elpusztulnak, mielőtt célba érnének. Mivel az állatvilágnak a tarisznyát nem sikerült feltalálnia, nem vihetik magukkal az elemózsiát másképp, csak a bőrük alatt.

ZSĺROSBÖDÖN A BŐR ALATT

Ha bőségesen van táplálék, az állat többet tud magához venni, mint amennyi a létfenntartáshoz szükséges. Az elfogyasztott mennyiség fel nem használt részét a szervezet zsírszövet formájában raktározza el, a bőr alatt, a belső szervek körül, vagy külön erre a célra szolgáló zsírpárnákban, melyek a test különféle pontjain helyezkedhetnek el. A zsírraktárak helyettesítik a mesebeli vándor elemózsiás tarisznyáját.

A zsírt szükség esetén a szervezet „elő tudja venni”: bonyolult vegyi folyamatok során átalakítja cukorrá, amely az életműködések „üzemanyagaként” szolgál. Ha nem sikerül táplálékot szereznie, az állat a felhalmozott zsírból él – persze amint lehet, igyekszik pótolni a felélt tartalékokat.

MI VAN A TEVE PÚPJÁBAN?

A zsír cukorrá való átalakításakor és annak felhasználásakor melléktermékként víz keletkezik, amit az állat elpárologtat – például kiizzadja, hogy hűtse vele a megerőltető mozgástól áthevült testét. A sivatagban azonban a víz kincs, amit kár elpazarolni, ezért a teve inkább lemond a hűtésről: hagyja a testét akár negyven fokig is felmelegedni, ami más élőlénynél (például az embernél) már igen magas láznak számítana. ĺgy a púpjában lévő zsír lebontásából származó vizet képes megtartani magának. A púp további előnye, hogy az egy helyen öszszegyűlt zsír nem melegíti a test egészét. A bőr alatti zsírréteg ugyanis remek hőszigetelő, ami a pufók fókakölyöknek a sarkvidéken télikabátként nyújt védelmet a hideg ellen, de a tevének a sivatagban elviselhetetlen volna!

DOLGOZIK MINT A GÜZÜ

A zsírtartalékok felhalmozásának megvannak a határai. A túlzott kövérség lomhává tesz, ráadásul az apróbb állatoknak méretükhöz viszonyítva több energiára van szükségük, mint a nagyoknak. Végtelen mennyiségű tápanyagot nem lehet zsírpárnákban elraktározni – de minek is, ha ott van az éléskamra? Nem véletlen, hogy az élelemraktározás nagymesterei az apró állatok közül kerülnek ki. Az emlősök közül a hörcsögök és egyéb rágcsálók jeleskednek ezen a téren. A hörcsög föld alatti járataiban akár egy mázsa gabonát is felhalmozhat, a házi egérrel rokon güzüegér pedig az ősz közeledtével valóban úgy dolgozik, „mint a güzü”: több állatka összefogva hordja össze az úgynevezett „güzühordást”, amely igen tekintélyes méretű lehet. A madarakból sem hiányzik az előrelátás: ágvillába szorított vagy odúba rejtett tobozokat, magokat dugdosnak el a harkályok, a tövisszúró gébics pedig az ágak hegyes végére nyársalja fel a szöcskét, gyíkot, bogarat. Ki hogy tudja, úgy gyűjti öszsze apránként a maga hamuban sült pogácsáját!