Együtt járták a táncot

„A rock & roll party véget ért, de nincs még semmi veszve. Ha nem voltál itt, eljöhetsz majd a következőre.”A szerző felvételeAmikor az ötvenes évek Amerikájában feltalálták a rock ‘n’ roll-t, bizonyára senki sem gondolta volna, hogy az egész világot megőrjítő zenei műfaj gyökeret ereszt és lesznek követői-művelői a 21. században is. A srácok, akik még mindig nem találtak nevet zenekaruknak (Rolling Apples vagy Idared – a szerk. megj.) ismét tanúbizonyságot adtak tehetségükről és rátermettségükről. A színpadkép ízléses volt, a plakátot Csütörtöki Péter festőművész készítette. A fekete háttéren korabeli ruhák érzékeltették a rock and roll életérzést. A négy fiú szintén korhű ruhákban lépett színpadra. Csillogó-villogó zakóban, napszemüvegben. Az igazi káprázat azonban csak ezután kezdődött. A banda rázendített. A fiúk Bill Haley: Rock Around The Clock című számával indítottak. Velős kezdés. A koncert további részében olyan ismert előadók dalait hallhattuk, mint Chuck Berry, Little Richard, Carl Mann, vagy Komár László, Hungária, illetve Roy Orbison, Jerry Lee Lewis, Paul Anka, és a műfaj legismertebb csillaga Elvis Presley. Csente Hilda, az est megálmodója és narrátora bemutatta be a rock & roll zenei műfajt a kezdetektől egészen napjainkig. Megjelenése is a kort idézte.

Mindörökké Elvis

Kovács László nemcsak a dobot kezelte, hanem énektudását is bemutatta. Jó volt hallani, ahogy elénekelte a hangtechnikailag is nehéz dalokat, és kiválóan megoldotta az egyes hangszínek közti átállást. Piller Krisztián igazi profi virtuóz módjára kezelte a billentyűket és remekbe szabott játékát a közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta. Dombovári Balázs basszusgitárosként nem túl sok szerepet kapott, ő azonban nem érte be ennyivel és a műsor egy váratlan pillanatában magához ragadta a mikrofont és a koncepcióba egyáltalán nem illő beszólásával rontott az összképen. Nehéz dolga volt Magyar Lóránt gitáros-énekesnek, hogy némiképp visszaállítsa az összhangot. Lóri a műsor második részében egy pillanat alatt Presleyvé változott. Aranyszínű flitterekkel díszített fehér inget és nadrágot viselt, hozzá az elmaradhatatlan hatalmas övvel. Éneklése pedig a Királyt idézte. Felcsendültek a népszerű dalok, mint a Don’t Be Cruel, a Jailhouse Rock vagy a Teddy Bear. Presley legnépszerűbb szerzeménye a Love Me Tender páratlan élményben részesítette a jelenlévőket. Lóri előadása magával ragadó volt. A közönség visszafojtott lélegzettel figyelte őt, nagyon meghitté vált a milliő, akadt, aki egy-egy könnycseppet is elmorzsolt. Lóri kitárta szívét.

A zene összehozza az embereket

Ferenczi Kornél a műsor hangosításáért és világításáért volt felelős. A technika ördöge őt is megviccelte, amikor az egyik lámpa önálló életre kelt és fittyet hányt a világosító „utasításaira”. Ezenkívül rendben levezényelte az előadást. A „csikkánók” azért választották ezt a műfajt, mert ebből tudnak leginkább tanulni és fejlődni. Magasra tették a lécet, de megugrották. Könnyen lehet, hogy a következő évek nagy reménységeit láthattuk. A hangos sikert mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az első sorban ülő kamaszkorú lányok Alma-Art feliratú transzparenssel fejezték ki rajongásukat. Volt, aki táncolt is. Ugyanakkor a 80 év feletti korosztály is képviseltette magát. A fiúk arra voltak képesek, amire manapság kevesen. Megtalálták azt, ami összehozza az embereket. S ez nem kevés. Ez a legfontosabb. Tisztelet nekik.