Egyesek nélkül is szép az élet

Az iskolai végzettségnek manapság nagy társadalmi értéke van. Minden szülő azt várja el a csemetéjétől, hogy majd ő sikeres és több diplomával rendelkező egyén lesz. Az esetleges iskolai sikertelenséget az egész család és a nevelés csődjének tartja.

Tényleg sikertelenségről beszélhetünk?

A lassúbb felfogású gyerekek a felnövekvő nemzedék mintegy 15 százalékát alkotják. Ha nem hoznak haza egyeseket és méhecskéket, még nem jelenti, hogy nem érhetnek el sikereket más területeken. Épp ellenkezőleg: gyakran ügyes mozgásúak, fürgék, van humorérzékük, kézügyességük, érzelmileg és társadalmilag fejlettek. A gond az, hogy a mi iskolarendszerünkben nincs elég tér és kibontakozási lehetőség, hogy a gyengébb osztályzatú nebulók is megmutassák, tehetségesek valamiben, még ha a biflázás nem is megy olyan jól nekik.

A hármas is jó

A rosszabb felfogóképességű diák tanulmányi átlaga mindig gyengébb lesz, bár másban kiemelkedhet. Még ha többet is készül az órákra, mint társai, gyengébben teljesít majd. Ám ez nem azt jelenti, hogy őt nem kell ugyanúgy bátorítani és megjutalmazni egy-egy hármasért, hiszen nem kell mindig a maximumra törekedni. Vannak olyan kisdiákok, akiknél a hármas is fejlődést és igyekezetet takar, mert megdolgoztak érte.

Ha a gyerek nem fejlődik az iskolában úgy, ahogy a szülei elvárják tőle, eleinte a tanárok és a szülők is segítenek neki. Ha nem javulnak a tanulmányi eredményei, csalódottak lesznek, és ezt átviszik a csemetéjükre is, és elkezdik őt gyanúsítani. Ilyenkor hangzik el az a mondat, hogy „ha jobban igyekeznél, biztosan jobb jegyeket kapnál.”

A gyanúsítgatás nem jár eredménnyel

A diák természetesen igyekszik, hiszen meg akar felelni a szüleinek. Ám ha nem áll be javulás, és a szülők sokat kritizálják, megvádolják azzal, hogy nem igyekszik eléggé, lusta, kényelmes és nehézfejű, automatikusan védekező helyzetbe húzódik. A maga módján próbálja majd megoldania gondjait.

Azt az egyet tudatosítania kell minden egyes gyengén teljesítő gyermek szülőjének, hogy csemetéje nem érti, miért nem megy neki – az igyekezete ellenére sem – a tanulás. Fokozatosan elveszíti az önbizalmát és a magába vetett hitét, nem tud összpontosítani, és ezek után még annál is rosszabbul teljesít, mint korábban.

A legjobb védekezés a támadás

Ha a gyermek állandóan a megfelelés kényszerétől szenved, folyton gyanúsítják, védekezni kezd. Elutasítja az együttműködést, elfelejti és nem csinálja meg a kijelölt feladatokat, elveszíti a füzeteit és a tanszereit, esetleg az ellenőrzőjét. Gyakran próbálja magára más dolgokkal felhívni a felnőttek figyelmét, hazudik, találgat, sőt az agresszív viselkedés sem ritka. Verekedésbe keveredik, félelemben tartja, kineveti, megalázó helyzetbe hozza a kisebbeket és gyengébbeket. Az eredmény: leromlik a magaviseleti jegy, és be is zárult az ördögi kör.

Vannak olyan gyerekek is, akik éppen ezzel ellentétesen reagálnak: magukba zárkóznak, sírnak, mindentől félnek és apatikussá válnak. (he, bz)

Hogyan segítsünk?

A szülőknek eltart egy ideig, míg belenyugszanak abba, gyengébb képességű a gyermekük, így nem hoz haza tiszta egyes bizonyítványt. Ne hibáztassák se magukat, se csemetéjüket, inkább segítsenek neki fejleszteni azokat a képességeit, amelyekben kiemelkedhet és sikereket érhet el. Azzal segíthetnek a legtöbbet, ha reálisan felmérik, mire képes. Szembesíteni kell a gyereket azokkal a sikerekkel, amelyeket már eddig elért, hiszen így nő az önbizalma. Éreznie kell, hogy úgy fogadják őt el szülei, amilyen, és rosszabb jegyekkel is szeretni fogják őt.

A gyengébb gyerekek esetében nem éri meg mindent feltenni egy lapra, tehát a tanulmányi eredményekre. Ne rendeljünk alá mindent az oktatásnak. A hazai felkészülés nem szabad, hogy túlságosan leterhelje a csemetét, és feleméssze az összes szabadidejét, hiszen akkor nem marad ideje a mozgásra, játékra és a kikapcsolódásra.