Egy alaphangszer, a furulya

Ismét itt a Muzsikatár, ahol elkezdjük a hangszerekkel való ismerkedést. Mivel az énekhang után a legősibb hangszernek a fúvósokat – azon belül is a fafúvósokat – tartják, ezért elsőként az összes fúvós atyjával, vagyis a furulyával foglalkozunk. Lássuk tehát, hogy honnan származik, hogyan szól ez a hangszer, és mikor kik játszottak, játszanak rajta!

Talán az egyik legkönnyebben tanulható, de mindenképpen a legkönnyebben és legolcsóbban beszerezhető hangszer manapság a furulya. És persze, minden zeneiskolás, de legalábbis az, aki később fúvós hangszert választ, tanul rajta játszani. Mivel a furulya fafúvós hangszer, először azt kell tisztázni, hogy ez mit jelent. Bár kézenfekvő magyarázat lenne, de maga az elnevezés csak részben utal a hangszer anyagára. Az ebbe a családba tartozó hangszerek közös tulajdonsága a hang képzésének hasonlósága. Minden fafúvós hangszer lényegében egy nyitott cső, melynek oldalán lyukakat helyeznek el. Ha minden lyukat lezárva tartunk, akkor a hangszer legmélyebb hangja szólal meg. A lyukak kinyitásával, mivel megváltozik a csőben a levegőoszlop hosszúsága, módosítható a hangok magassága. Minden fafúvós hangszer elve a furulyáéhoz hasonló. Most pedig lássuk, mi is az a furulya! Ez a szó egyrészt egy népesebb hangszercsoportot jelöl, amelybe beletartoznak a peremráfúvó furulyák (mint pl. a bolgár kaval), a perembevágásos furulyák (mint pl. a dél-amerikai quena), a harántfurulyák (mint pl. a német Trommelflöte), a dugós furulyák (mint pl. a hatlyukú magyar pásztorfurulya), másrészt jelenti magát a dugós furulyát, ha csak egyszerűen furulyáról van szó. Hangforrása a rezgő levegő. Készítéséhez mindenütt bodzafát, vagy ha ez nincs, juharfát használnak. Ritkábban szilva-, körte-, mogyoró-, erdei fűz- vagy rózsafából készítik. Főként a pásztornépeknél (így a magyaroknál is) terjedt el, akik maguk készítették a hangszereiket. Hangterjedelme két, két és fél oktáv. Nagyon nehéz lenne az összes fajtát számba venni – hiszen ez egy népi hangszer, ami sokféle nemzet művészetében megtalálható –, maradjunk tehát ezután a klasszikus értelemben vett furulyánál, amit németül Blockflötének neveznek (ez a hivatalos neve). Ez egy olyan dugós furulya, amelynek belső furata a vége felé keskenyedő kúp. Európában a reneszánsz és a barokk stílus általánosan használt hangszere volt. Napjainkban ismét közismert és közkedvelt hangszer. Hangja – bár nem valami finom – eléggé gyengéd, mélázó és ábrándos. Napjainkban kétféle fogásrendszerű Blockflötét gyártanak. A német és a barokk rendszerű hangszerek között az a különbség, hogy bizonyos hangokat másképp kell fogni az egyiken, mint a másikon. Ezeket a hangszercsaládokat c és f hangolású egyedek alkotják. Ha már próbáltad ezt a hangszert, akkor tudod, hogy a legcélszerűbb állva gyakorolni rajta, kis terpeszben, megfelelő magasságú kottatartó használatával. Ha mégis ülve játszol, különösen figyelj oda arra, hogy elkerüld a görnyedt testtartást! És hogy kik azok, akik megszólaltatják ezt a kellemes hangzású hangszert? Elsősorban a művészei, akik többnyire inkább a népzene művelői közül kerülnek ki! Ám azok, akik oboázni, klarinétozni, fuvolázni vagy akár a rézfúvósokon szeretnének megtanulni játszani, nem kerülhetik el a furulya megszólaltatását. Vagyis ez egy alaphangszer. Ha még nem próbáltad, itt az ideje! (s, he)