Édes álmok Greifswaldban

Az út szinte a végtelenségig tartott. Csak másnap este 8-kor érkeztünk meg. Vendéglátóink már ott vártak ránk a vasútállomáson. Rajtunk a fáradtság nyomai látszottak, ők pedig kíváncsian fürkésztek minket a tekintetükkel. Mindenki a „partnerével” útnak indult hazafelé, ahol a csomagokat lepakoltuk, és kipihentük az út fáradalmait. Az elkövetkezendő napok sokasága ott lebegett a levegőben. Az ezt követő nap a családé volt, hogy jobban megismerhessék egymást a diákok és a szülők. Ezen a napon kisebb városi barangolásra indultunk. A város szépsége magáért beszélt. Arról tanúskodott, hogy tiszta és rendes emberek lakják, akik nagy gondot fordítanak avárosuk fejlődésére.

A diákváros vonzásában

A városnak 50 ezer lakosa van, többségük főiskolai hallgató. Az igazi gyönyör még egy darabig váratott magára. Az itt-tartózkodásunk alatt többek között részesültünk a gimnázium köszöntésében s egy-egy tanóra részesei is lehettünk. Később részt vettünk a város történelmi helyeinek látogatásában. Itt megnézhettük a híres dómokat, templomokat. Az előadások sokasága magában foglalta Greifswald energiagyárának előadását. Ezután következett az általunk eddig csak képeslapokról és újságokból ismert tengeri látvány. Kicsit giccsesen hangzik, de azt a látványt a saját szemével kell látnia az embernek, annyira mesébe illő. Ez a hely a Balti-tenger egyik kisebb szigete, Sassnitznek hívják. A tenger végtelensége és a hely szépsége magával ragadott bennünket.

Ezt egy kisebb összejövetel követte, egy fiatalok klubjában megrendezett búcsúvacsora. Pénteken indultunk hazafelé. Az idő csakúgy, mint egész héten, most is nekünk kedvezett. Ezt az élményekkel teli, vidámságban gazdag hetet mi is szeretnénk viszonozni. Minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy ők is jól érezzék magukat nálunk.

(A szerző a tornaljai gimnázium diákja.)