Drága Jocó!

Már régen nem találkoztunk (legalább 5 éve) se személyesen (főleg, hogy Prágában élsz), se így, írott formában. Azért adtam fejem írásra, hogy végre valakivel meg tudjam osztani gondjaimat és örömeimet, melyek a nyár folyamán velem történtek.

Családom úgy, ahogy, jól van. „Szeretetre méltó” öcsém már harmadszor törte el mindkét karját és kis lábujját. Nővéremet az utóbbi időben már hatodszor verték át a fiúk. Fröccs kutyánk érzi magát a legjobban. Egész éjjel ugat, és szerintem megint megharapta a postást, mert a postaládánk hétfőtől üres.

Na, ennyit a családomról. Környezetemben csak a barátok cserélődtek. Beléptem ugyanis a helyi sakk-klubba. Ez azért érdekes, mert azt hittem, hogy jót fogunk lovagolni, a bástyáról jól fogom látni a futókat (akik persze atléta fiúk) és majd jól kiröhögjük a parasztokat. Ez nem így sült el, és most meg kell tanulnom sakkozni.

Városunkat (amit te egérlyuknak nevezel) idén nyáron is ellepték a turisták. Jöttek hozzánk a messzi Olaszországból, Lengyelországból, Csehországból, Magyarországról, sőt még a szomszédos faluból is.

Ezt a levelet most a szemészetről írom neked (igaz, kissé nehézkesen, mert a pupillám cseresznye méretűre nőtt). Ezt a nyári „ajándékot” a szemben lakó srácoktól kaptam, mert mikor áramkimaradás volt, azon versenyeztünk, hogy ki tud messzebbre világítani az elemlámpájával. A versenyt a hetedik emeleti srác nyerte, ugyanis ő úgy belevilágított a szemembe, hogy azóta csak foltokat látok.

Remélem, neked is ugyanennyire jól sikerült a nyarad (meg az elmúlt öt éved), és végre sikerült befejezned már a sulit is. Ha nem is a szívemben, de lelkemben mindig ott élsz. Üdvözöl barátnőd, Niki.

Köszönjük a párkányi Dobsony Nikolettnek ezt a humoros, nyári élménybeszámolót. Remélhetőleg e kis levél benneteket is ösztönöz majd arra, hogy megosszátok velünk nyári megélt vagy kitalált történeteiteket. Nikinek az AB-ART Kiadó ajándékát, a Fiatal írók antológiáját küldjük. (he)