Döcögve olvasó tanulók

A gyerek születésétől hatéves koráig úgy tanul meg beszélni, gondolkozni, bonyolult társas viszonyokban eligazodni, hogy ebben jószerivel csak a saját tanulási technikáira támaszkodik. Mint a spongya szívja magába az információt, sosem fárad el, sőt láthatóan élvezi a dolgot. Az iskoláskorban azonban fokozatosan megváltozik a helyzet. Az ötödikesek bizonyítványa általában egy egész jeggyel rosszabb, mint az alsó tagozatban volt, és a következő három évben ez a hanyatlás lassabb ütemben, de folytatódik.

Tévhitek útvesztőjében

Ennek döntően az az oka, hogy a 10-12 éveseket az iskolarendszer úgy kezeli, mint akik már tökéletesen olvasnak, az olvasott szöveget pontosan értelmezik, képesek kizárólag a tankönyvek és az órán elhangzottak alapján tanulni. Feltételezik a gyerekekről, hogy rendelkeznek az önálló otthoni tanuláshoz szükséges önfegyelemmel, elszántsággal, kitartással, képesek jól beosztani az idejüket, tudják melyik tantárgyat, hogyan és milyen sorrendben célszerű tanulni, mikor és hogyan kell hatékonyan pihenni.

Rejtett gondok

A valóság ezzel szemben az, hogy még a jó képességű tanulóknak is csak 5-10 százaléka rendelkezik ezekkel a készségekkel. A legtöbb felső tagozatba lépő gyerek jellemző, visszatérő panasza: „Hiába ülök a könyv fölött egész délután, nem megy a fejembe ez a bonyolult szöveg! Hogyan tanuljam meg, ha nem is értem? Tegnap tényleg tudtam, de mára egyszerűen az egész elszállt a fejemből.”

Az olvasási nehézségek, különösen, ha rejtve maradnak, a felső tagozatban szinte lehetetlenné teszik az eredményes tanulást, és ha el is jut a gyerek a középiskolába, bukdácsolásra van ítélve. Az iskola ilyenkor már nem foglalkozik ezzel az elmaradással, hiszen ott tornyosulnak az újabb és újabb közismereti tárgyak, történelem, földrajz, biológia, fizika, kémia.

Teherként átélt tanulás

A gyerek persze nem tudja, hogy mi a baj, különösen, ha valóban sokat foglalkozik a leckékkel. Csak éppen a döcögő olvasás, hiányos szövegértés miatt szinte semmi sem rögzül benne az olvasott, és egyre nehezebb tananyagból. Tragikus tény, hogy a teherként átélt tanulás, az iskolai kudarcok sokszor végleg kioltják a természetes kíváncsiságot, megakasztják, hibás vágányra terelik a gyerek szellemi fejlődését. Márpedig, ha a diák erőfeszítései nem növelik napról-napra a teljesítőképességet, ha nem érzi, hogy a tanulás során egyre inkább birtokba veszi a világot, kényszerintézménnyé lesz számára az iskola, ahol egyre rosszabbul érzi magát. (he, m)