Csökken a túlterheltség

Magyar Bálint elmondta: három okot lát a növekvő iskolai terhelés mögött. Folyamatosan bővülnek az ismeretek, amelyeket valamilyen módon el kell helyezni az oktatásban. Oktatásunk azonban alapvetően lexikális ismeretekre épül, így egyre több az az adatmennyiség, amit a diáknak be kellene magolni. Mindehhez járul az, hogy az iskolarendszer pazarlóan bánik a diákok energiáival: gyakran kétszer – általános- és középiskolában – is tanítanak olyan dolgokat, amelyekre jóformán egyáltalán nincsen semmi szükség. Hiába okítják azonban napi hat-hét órában a gyerekeket, ennek haszna a jelek szerint nem igazán mutatkozik meg az eredményekben. Az utóbbi időben több hazai és nemzetközi vizsgálat is kimutatta, hogy általában romlott a magyar diákok tudásszintje. A bajai III. Béla Gimnáziumban 1998-ban és 2002-ben is vizsgálták, hogy a tanulók életéből mennyi időt vesz igénybe az iskolához köthető elfoglaltság. Mint kiderült, a diákok átlagosan heti 52 órát töltöttek „iskolai munkával“. Leginkább a végzősök túlterheltek: itt a legmagasabb „osztályátlag“ heti 64 óra volt, de volt olyan diák, aki egy héten 70 órát töltött az iskolához kapcsolódó munkával. A túlterheltség miatt a gyerekek nyugtalanabbak, állandó teljesítménykényszerben élnek. Érdemes mindezt összevetni egy felnőtt hivatalos heti munkaidejével. A legutóbbi felmérés során valamelyest javult a helyzet, ekkor már „csak“ heti 48,4 óra elfoglaltságot mutatott ki a diákoknál.

A lexikális tudás mellett jóval fontosabb az érzelmi intelligencia fejlesztése, hiszen a jövő munkahelyein sokkal fontosabb szempont lesz a problémamegoldó képesség, az alkotókedv, az együttműködési képesség, az önbizalom és a dönteni tudás. A „tanulói munkaterhek vizsgálatáról“ szóló kutatás jelenleg is folyik a diákok, szülők, pedagógusok és iskolafenntartók körében. (sn, MH, he)