Csak magadra számíthatsz

Manapság a továbbtanulás az egyetlen lehetőség, amivel esélyt teremtünk maguknak arra, hogy jó munkahelyet szerezhessünk. Ám sokszor már ez sem elég. Az egyszerű érettségi vizsga édeskevés. Arról szeretnék írni, hogy egy középiskolásnak milyen nehéz elindulnia. Saját tapasztalataimat akarom megosztani a Nagyszünet olvasóival. Olyan diákokkal beszélgettem, akik hozzám hasonló továbbtanulási gondokkal küzdenek.

Az alapiskolában, amikor elérkezett a pályaválasztás ideje, a tanárok készségesebbek voltak, mint a középiskolában. Kézhez kaptuk a jobbnál jobb iskolák címeit, tájékoztatókat, a tanítók elbeszélgettek velünk terveinkről, tippeket adtak, tanácsokkal láttak el bennünket. Ki-ki választhatott tetszése és tudása szerint. De most, sehol egy tanár, aki segítene, ajánlana vagy tanácsot adna. Tudom, mindenkinek magának kell tudnia, mit is szeretne, de ez nem olyan egyszerű. Szerintem a tanárok érdeke is, hogy többek legyünk, tovább tanuljunk. Hát igen, egy tanár feladata tanítani és segíteni tudása szerint. Akkor eddig miért nem találkoztam egy segítő kézzel sem? Vegyünk csak egy osztályt. Egy átlagos középiskolai osztályban 25 tanuló van, ebből általában 20-an tovább szeretnének tanulni. Szeretnének, de nem tudják, melyik úton induljanak el. A tanárok segítenek a jelentkezési ívek kitöltésénél, de ezzel ki is merül az ő feladatuk? Kézhez kapunk két könyvet, amelyekben megtaláljuk az iskolák címeit, telefonszámait. De hogyan tovább? Ez rettentően kevés. Ha további információra van szükségünk, és a tanárhoz fordulunk, azzal hárítja el kérdéseinket, hogy hívjuk fel az általunk választott felsőoktatási intézményt, ott választ adnak minden kérdésünkre, mert ő sem tudhat mindent. Ez lenne a segítség? Sokan közülünk tudják, mit szeretnének tanulni, de azt nem, hol nyílik olyan szak, ami számukra a legmegfelelőbb. Mindenki csak önmagára számíthat. Úgy gondolom, a gyakorlattal ellentétben egy középiskolai tanárnak segítenie kellene diákjainak a pályaválasztásban, hiszen ő mégis többet tud, jártasabb az ilyen dolgokban.

Persze tisztelet a kivételnek, biztosan vannak olyan tanárok is, akiknek fontos, hogy diákjuk tovább szeretne tanulni, gyarapítani akarja tudását, és igyekszik, hogy segítségével a legtöbbet nyújtsa neki. Én csak saját és társaim tapasztalatáról beszélek. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy biztosan van rengeteg olyan tanár, aki segít, és nem hagyja cserben a tanítványait. Csak éppen a mi iskolánkban nem találkoztunk még ilyen oktatóval. Remélem, ha elolvassák ezt a cikket, néhányan elgondolkoznak rajta, és segítenek majd a hasonló helyzetben lévő diákokon. Köszönöm, hogy elmondhattam a véleményemet. (kr)

(Név és cím a szerkesztőségben.)