Bulis diákmunka

Dolgozni nyáron úgy, hogy közben bulizol is? Ez nem túl nehéz, nekem is sikerült. A legtöbb diák azzal küzködik, hogy valami munkát találjon magának nyárra, pénzt keressen.

Nekem ezzel szerencsém volt, nem kellett sokat rohangálnom a meló után, ugyanis a keresztanyám a falunk legjobb presszójanak a tulajdonosa. Első szóra beleegyezett, hogy besegítsek a nyári forró délutánokon. Szerencsére nem kellett kelnem a kakasokkal, addig aludhattam, míg kedvem tartotta.

Általában csak délutánonként és este dolgoztam, persze nem egyedül. Vagy Andrea nénivel, vagy Szendivel, a keresztanyámmal. Eléggé forgalmas hely, idősebbek és fiatalok egyaránt látogatják. Kedvesen kiszolgáltam a vendégeket, és nem csaltam a visszajáróval! Nem volt ez olyan hivatalos munka, inkább csak segítettem, de szó mi szó, nagyon jó volt! Fizetést nem kaptam. Mindent ingyen fogyaszthattam, s ha netán szükségem volt egy kis zsebpénzre, akkor kértem. Ez így volt jó, elvégre is nem a pénz miatt csináltam, hanem azért, mert nagyon királyul éreztem ott magam! Ez tényleg HAVEROK. BULI. FANTA! Táncoltunk, énekeltünk, közben persze kiszolgáltuk a népet. Azért nem mindenhol adatik meg, hogy valaki a billiárdasztalon táncoljon! Ez nyaranta mindennapos volt. Mármint nem nekem, hanem a haveroknak. Minden nap más élményt adott, egy örök emkléket, pedig ez az idézőjeles munkahelyem volt!

Végülis anyumék nem örültek, hogy ilyen fiatalon presszóban dolgozom, de belátták, hogy jól érzem magam, s hogy ez csak pár hetes meló, nem tart soká.

Ha már dolgozni akarunk, keressük a munkát, az nem jön magától! Egy jó tanács: Bárhol dolgozunk, a legfontosabb, hogy szívből csináljuk, s vegyük bulinak az egészet!