Beszélgessünk vele!

A legtöbb tanár vagy szülő a saját bőrén tapasztalja, hogy a már meggyökeresedett magatartási problémákon milyen nehéz enyhíteni. Az iskolás gyerekek családjában a házi feladat elkészítése, és az esti lefekvés a leggyakoribb konfliktusforrás. Legyünk mértékletesek az elvárásainkkal! Azt nem várhatjuk el a nebulóktól, hogy mindig, önként a maximumot nyújtsák a tanulásban, és szó nélkül lefeküdjenek az általunk meghatározott időben. De a viták és összeütközések súlyossága és gyakorisága mérsékelhető, ha már kisgyerekkortól egyértelműek a lefekvés szabályai, és amikor elkezdődik az iskola, világosan megfogalmazzuk az otthoni leckekészítéssel kapcsolatos elvárásainkat. Hasonlóképpen fontos, hogy már egészen kicsi kortól tudja a gyerek, melyek a tiltott dolgok, és minderről a fejlettségének, életkorának megfelelő szinten beszéljünk vele.

Elvárások

A szülők gyakran elárasztják csemetéiket elvárásaikkal és bonyolult magatartási szabályokat kérnek rajtuk számon. A szakértők szerint az alsó tagozatos gyerekektől az alábbi általános magatartási szabályok többé-kevésbé következetes betartását várhatjuk el:

1. Udvariasság és segítőkészség.

2. Más emberek tulajdonának tiszteletben tartása.

3. Figyelmesen meghallgatni másokat, ha hozzá szólnak.

4. Tilos másokat fizikailag bántalmazni.

Amikor „neveljük” a gyermekünket, hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a vele való kommunikáció a szó eredeti jelentése szerint sokkal inkább „beszélgetés”, semmint „beszéd”. Vagyis akkor hatékony, ha a másik félnek is lehetősége van elmondani a véleményét. Sajnos a tipikus nevelési helyzetek legtöbbször egy már megtörtént baj, hiba, mulasztás után jönnek létre, amikor a szülők többnyire mérgesek, felháborodottak, sértettek és csak nehezen vagy alig tűrik el, hogy a gyerek is véleményt nyilvánítson. Fontos, hogy például a házi munkával kapcsolatban akkor rögzítsük a gyerek kötelezettségeit, amikor egyikünk sem indulatos, és adjuk meg neki a lehetőséget, hogy a saját javaslatait is elmondja. ĺgy sokkal nagyobb az esélye a közösen alkotott szabály betartásának, mintha diktátumként közöljük vele, hogyan kell kitakarítani a szobáját, vagy hányszor kell hetente mosogatnia stb.

Viselkedj rendesen!

Sok szülő-gyerek konfliktus elkerülhető, ha mindig az életkornak megfelelő fogalmakat használunk. A gyerekek 11-12 éves korukig nagyon konkrétan gondolkodnak, nehézséget okoz nekik az elvont fogalmak megértése. Ha azt mondjuk, hogy „viselkedj rendesen a többiekkel” – a gyerek semmiféle konkrét információt sem kapott a követendő magatartására nézve, legfeljebb azt éri, hogy neheztelünk rá. Ehelyett célszerű példákat felsorolni: ne vedd el mások játékait, vagy köszönd meg, ha oda adta neked a biciklijét. Ha a kamasznak azt mondjuk, hogy csinálj rendet a szobádban, tudni fogja, mit értünk ez alatt. De egy 5-6 éves gyereknek ugyanez teljesíthetetlen feladat, ezért kisebb konkrét, átlátható részekre kell bontani: először szedd össze a kockákat, azután vidd ki a piszkos ruhákat a szennyes ládába stb. Mindig számításba kell venni, hogy a gyereknek az életkorától függően korlátozott az emlékezete és a jövő elképzelésének képessége. Óvodás kor előtt felesleges azzal érvelni, hogy ha nem fekszel le idejében, nem megyünk a hét végén a cirkuszba. Ilyen időtávlatban ugyanis a gyerekek 5-6 éves koruk előtt nem tudnak gondolkodni. Az iskolásoknak is sokat segít a magatartási szabályok betartásában, ha apró figyelmeztető jeleket ragasztunk például a fürdőszoba tükörre: egy fogat mosó gyerek vagy állat képével emlékeztetjük a rendszeres fogápolásra, egy játékosan megrajzolt nyíl a szennyes tartóhoz irányítja, hogy ne hagyja széjjel a mosásra váró ruháit stb. (he, m)