Az unokám dohányzik

Észrevettem, hogy 13 éves fiúunokám cigarettaszagú. Nem tudom, ő dohányzik-e vagy a barátai, de nagyon nyugtalanít ez a dolog. Amikor megkérdeztem tőle, letagadta, de az igazat megvallva, nem is vártam, hogy bevallja. Ha dohányzik, hogy beszélhetném le róla? Hiszen még csak gyerek...

Jelige: Cigaretta

Ez az a kor, amikor a gyerek már szeretne hasonlítani a felnőttekre, de sok téren úgy igazából nem sikerül, hát marad a cigaretta. Nem túl nehéz hozzájutni, mert bár gyerekeknek nem adhatnak el az üzletekben cigarettát, de azért mindig akadnak kivételek, akik elhiszik, hogy vendégek érkeztek, és az apuka most nem szaladhat le a trafikba. Szóval a gyerek van annyira ügyes, hogy kijátssza a felnőtteket.

Általában nagy a baráti kör nyomása is, ha valaki már megkóstolta a cigarettát, és beszámolt az élményeiről, a többiek is követik, hogy ne maradjanak ki a nagy kalandból. A csoportnak illik összetartania, s tőlük, a csoport tagjaitól függ, milyen normákat, szabályokat fogadnak el. Ha valaki valamiben nem akar részt venni, könnyen kiközösítik, s ez elviselhetetlen fájdalommal jár, mert tartozni kell valahová. Vagy ha nem is közösítik ki, de kicsúfolják, hogy gyáva, biztosan fél a szüleitől, hogy mi lesz, ha megtudják, meg hasonlók. Inkább vállalja az otthoni zűröket, összeszidást, csak a csapat ne mondjon le róla, ne nézze gyávának.

Az utóbbi 10-15 évben sok pénzt költöttek a kábítószer elleni kampányra. Vezetőket képeztek ki, akik a gyerekekkel foglalkoznak, felvilágosítják őket, megtanítják nemet mondani az egészségre ártalmas kínálatokra, felhívják a figyelmüket a veszélyekre. Sajnos, egyre több iskolából az a visszajelzés érkezik, hogy nő a cigarettázó gyerekek száma, s főleg a dohányzó lányok száma ugrott meg az utóbbi néhány évben. Úgy tűnik, hogy a drogellenes kampány inkább felvilágosításként hatott, s a gyerekeknek nagyobb az áttekintésük a tiltott szerekről, mint egy-két évtizede volt. Sajnos, amiben kudarcot vallottak, az éppen a „nem” kimondása, a drog elutasítása. Mintha felkeltődött volna bennük a vágy, hogy „kóstoljuk meg, ismerjük meg, s utána mondjunk rá nemet.” Ez azonban már nem mindig sikerül.

Óriási a családok felelőssége, ott dől el, hogy milyen lesz a gyerek. Onnan hozza az értékrendszerét, a normákat, amikhez igazodik. Igaz ugyan, hogy a lázadás időszakában csak azért is megpróbál ellenük tenni, hogy megmutassa országnak, világnak, hogy mennyire önálló és bátor lény, ám ezek az erőfitogtatások idővel lecsitulnak. Egy napra sem szabad szem elől téveszteni a gyereket, tudni kell, hogy merre járt, kivel volt, mit csinált. Ha ilyen gyanús jeleket figyelnek meg, hogy cigarettaszagú, amikor hazajön, aziránt kell érdeklődni, hogy ki dohányzott. Nem kell meggyanúsítani, hogy te voltál az, ne hazudj, hanem ilyenkor kell elmondani a dohányzás ártalmait, sőt, a passzív dohányzásét is, hogy hányféle betegséget okozhat, s általában idővel (sokszor amikor már késő) mennyire megbánják a dohányosok, hogy miért is szoktak rá. Kalkulációt is készíthetnek, hogy mennyibe kerül a cigaretta, egy évben az mennyi pénz, mi mindenre lehetne elkölteni. Ecseteljék, hogy mennyire meggondolatlan, aki mégis ilyen rossz dologra költi, amivel nemcsak magának, de még a környezetének is árt. Kérjék meg a gyereket, hogy beszélgessen el a cigarettázó barátaival, próbálja őket meggyőzni, hogy ne tegyék ezt.

Ha esetleg az unoka is a „bűnösök között van”, sokkal elviselhetőbb lesz így a számára, hogy nem őt okítják ki, de féltő szeretettel óvják a haverjait. Biztosan érteni fog a szóból, s magára veszi, ami őt illeti. Már az a tudat, hogy kerülnie kell az olyan társaságot, ahol dohányoznak, arra fogja ösztökélni, hogy ne gyújtson rá, mert megérzik, s már nem lehet csak a többiekre kenni az egészet. Lehet, hogy az egyszeri figyelmeztetés nem lesz elegendő, de oda kell figyelni a gyerekre, s valahányszor gyanús jeleket vélnek felfedezni, felelősségre kell vonni. Éreznie kell, hogy odafigyelnek rá, törődnek vele, s nem mindegy a családnak, hogy mi történik vele. Ha gyakrabban megismétlődne, hogy cigarettaszagú, amikor hazajön, akkor vonják meg a zsebpénzét egy időre, s ha nem lesz miből cigarettát vásárolnia, a barátai sem fogják állandóan ingyen ellátni.

Remélem, hogy van annyira értelmes, hogy megérti, mennyi rosszat tenne magának és a környezetének azzal, ha cigarettázna. Ha azt szeretné bebizonyítani, hogy már a nagyok közé tartozik, annak ezer más értelmes módja van.