Az „ösztönző“ ösztöndíj

Persze ma már nem egészen így áll a helyzet. A legtöbb egyetemen és karon ismeretlen fogalom a tanulmányi ösztöndíj. Utolsó mentsvárként még ott a szociális ösztöndíj. Az igénylőlapot kitölteni semmibe nem kerül, így hát szerencsét próbál boldog-boldogtalan.

Az alábbi történetek szereplői szobatársak, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsésztudományi Karának hallgatói. Kiváló tanulmányi eredményeik jóvoltából mindhárman jó esélyekkel pályázhatnának a tanulmányi ösztöndíjra, már ha manapság is létezne ilyen. Jobb híján a szociális támogatást próbálták megszerezni, hiszen egyikük sem dúskál a pénzben.

Első történetünk hőse negyedéves. Mindkét szülője munkanélküli, egyáltalán nem tudják támogatni, ezért hát – egyelőre – abból a pénzből él, amit még a nyáron keresett, németországi munkavállalása idején. Amikor azonban afelől érdeklődőtt, számíthat-e a szociális juttatásra, elutasító választ kapott.

„Önnek nincs joga az ösztöndíjhoz, hiszen a kérelmek elbírálásakor a család 2001-es pénzügyi helyzetét vesszük alapul, s az édesapja 2001-ben még dolgozott“ – hangzott a magyarázat, amiben volt is igazság, de ez sovány vigasz lehet 2002 vége felé, igencsak pénzszűkében.

Lakótársa, akivel a második eset megesett, még csak most ismerkedik az egyetemi élettel, elsős. Egy kis gömöri falucska lakója, ez a vidék nem éppen a magas életszínvonaláról híres. Természetesen ő is beadta igénylését, támogatást remélve. Azonban ő sem járt szerencsével, hiába kereste nevét az ösztöndíjban részesülők listáján. De hát hogyan is szerepelhetne a boldog kiválasztottak között, amikor az egy személyre jutó összeg családjukban 36,80-nal túllépi a létminimumot?

„Érdekes matematika ez, – panaszkodott később a szobatársainak, – ezek szerint az a 36,80 egyenértékű azzal a 800 koronával, amit ösztöndíjasként a legrosszabb esetben is megkaptam volna.“

A kollégumi szoba harmadik lakója úgy tűnt, szerencsésebb lesz társainál. Neve szerepelt a listán, sőt, „fizetésnapon“ hiánytalanul meg is kapta a neki járó pénzöszszeget. Aztán 2002 októberében változás állt be a család anyagi helyzetében. Nem túl jelentős, de mégiscsak pozitív változás. Történetünk hőse becsületes, törvénytisztelő egyetemi polgár lévén ezt azonnal jelentette. Nem izgult túlságosan, hiszen az ösztöndíjat úgyis a 2001-es évből számítják. Legközelebbi pénztárlátogatásakor azonban hideg zuhanyként érte a hír, mely szerint nemcsak, hogy nem folyósítják neki tovább az ösztöndíjat, de az eddig felvett adagokat is vissza kell fizetnie.

„Hát hol itt a logika? – kérdezte mérgesen együttérző szobatársaitól. – Egyszer 2001, máskor 2002 a mérvadó?“

Úgy tűnik, a jelenlegi ösztöndíjrendszerben mindig az a mérvadó, ami kevesebb pénzt hozna a mindig üres zsebű diákság konyhájára. S bár az ösztöndíjnak, mint azt neve is elárulja, ösztönző hatásúnak kellene lennie, ez a felismerés inkább elveszi a kedvünket.