Az önismeret fejlődése

Rendszerint azt, amit rokonszenvesként vagy ellenszenvesként megél, a másik ember abszolút tulajdonságaként fogja fel (a különben jószívű nagynénit például irigynek mondja, mert nem adta oda neki az értékes porcelánszobrocskát játszani).

A kisiskolás tájékozódási ismeretei a környezet tárgyairól megközelítik a felnőtt szintjét, mihelyt azonban környezetének tagjait kell meghatároznia: szajkózott megállapításokat közöl, azt, amit a kérdéses személyről neki mondani illik. Ha azt kérjük, saját tapasztalatai alapján beszéljen pajtásairól, többnyire külső vonásokkal jellemzi őket: „nálam kisebb, de erős, jól tud fára mászni” stb. Azt, hogy valamelyik társa okos, csak akkor mondja, ha már a tanító nénitől is hallotta ezt.

Gyűjtés, modellezés

Az önismereti igény a serdülőkorban ébred fel igazán. Igen jelentős tényező itt az érdeklődéstől vezérelte, rendezett és szervezett tevékenység. Már 8–10 éves kortól kezdve szinte minden gyermeknél megfigyelhetünk valamilyen folyamatos tevékenységet, amely hasonló a felnőtt hobbitevékenységéhez, de a gyermek életében mélyebb és szerteágazóbb funkciót tölt be, mint a hobbik a felnőttekében. Ide tartoznak a gyűjtés különböző változatai, a modellezés, a különféle technikájú művészkedések (gyöngyfűzés stb.), a tréningszerű sportolás és egyebek. A folyamatosság mellett igen fontos mozzanat, hogy a gyermek igyekszik alkalmazni ezekben a tevékenységekben a legkülönbözőbb forrásokból merített ismereteit. Ahol valami olyant tanul meg, amelyet ebben a folyamatos tevékenységben felhasználhat, azt kiegészítő vagy díszítő elemként bevonja játékába, művészkedésébe.

Manipulálnak bennünket?

Ezek a tevékenységek fontos kötődési-kapcsolódási lehetőségek. Pl. az egyforma dolgokat gyűjtők barátkoznak, csereberélnek, kisebb csoportokat alkotnak, közös vállalkozásba kezdenek, több az együttes élményük. Fontos értékké válik a teljesítmény. A közös tevékenységben résztvevők szakértői a tevékenységhez tartozó műveleteknek. Hozzáértőként bírálják, hogy egy gyűjtemény jól van-e elrendezve, vagy nem. A gyermek elé a kis közösség mintegy tükröt tart, amelyben megláthatja, kicsit megmérheti a közösség számára fontos készségeinek és eredményeinek a szintjét. Persze a folyamatos tevékenység során kialakult kisközösségek hátrányosan is befolyásolhatják az önismeret fejlődését. Az indulatilag fűtött kisközösségi versengésben olyan fordulatok is megfigyelhetők, amelyek csökkentik a szolidaritást, féltékenység, irigység, pletyka is felütheti a fejét. Ennek ellensúlyozása a 13. év táján a tapasztaltabb felnőttek vagy nagyobb gyerekek beavatkozásával lehetséges. A teljesítmény meghatározásában, a készségek felmérésében még szükség van olyan tekintélyre, aki járatos az adott tevékenységben (sportoló gyerekeknél az edző, gyakran a szakköri vezető, esetleg maga a pedagógus). Az önismeret a hatékony önszabályozás eszköze, elősegíti, hogy választási, döntési helyzetekben esetleg mérlegelni tudjunk, hogy mi az, ami a sajátunk, s mi az, ami idegen hatásként, manipulációként érvényesül. Egyéni és csoportos önismereti beszélgetések során a család és az iskola sokat segíthet a serdülőknek, akik különösen nyitottak az önismeretre.