Az indijánok nemi élete

A rézbőrűek a nemi életük gyanánt bisztositották aszt hogy kine halljon a tőrzsük, meg az egész falyuk. Mer ugyanis azt mondanom sekell hogy ők se oztódással szaporottadk. (Egyépként se ismerték eszt a metamatikai alap művelletet.) Az ismerkedésre meg az udvarlásra nálluk máskép zajlik. A fijatalok nem nagyon járnak együtt, mer a férfit éppeléggé kifárasztya a sok harc meg vadászat, úgyhogy ha letellik a munkaidelye, nem fog csak azér elcsatangolni hódfárattan a lánnyal, hogy elmondhassa hogy most együtt járnak. Inkáb bemennek a sátorba, ledölnek a medvebőrre és elszórakosztatyják magukat, ami a fantázijályukbol kitellik. És hotyha már úgy érzik, hogy épen itt az ideje, hogy agtuálisá tegyék, ami nem tür halaztást, akkor elmennek a varázslóhoz, és bejelenkeznek, hogy mostantól az indilány a fijuhoz tartozik, éppezér más nenagyon vesse rá a szemét, a kezét meg pláne ne, mer 7 haj lesz. Ezt kihírdetik az egész törzs köszt, és a törsfőnök felkiált, hogy akinek van valami kifogása a kabcsolat ellen, az most szójjon, vagy halgasson rolla örökre, mer külömben ő vágja el a torkát, és az eredmény ugyanaz lesz, mindha önként lenne csendbe, csak fájni fog. Az egész agtustnak nem tulajdonitanak semmi ceremóniját, nem nevezik házasságnak, vagy frigynek, éppezér aki férhez ment vagy megnősült, azt nem neveszték úgy hogy házas, mer továbbra is sátorba lakott. Még szerencse, mer igy legaláb fenmaradhatott a falyuk, míg a sápattarcuak kinem írtották őket. (szabolcs)