Az érem másik oldala

Sokan attól félnek, ez a lépés megfosztja a jó képességű, ám kispénzű családból származó fiatalokat a továbbtanulás lehetőségétől. Ennek a sokak számára nagy gondot jelentő döntésnek azonban kedvező hatásai is lehetnek, állítják az optimisták.

Lássuk, hogyan vélekednek erről a problémáról maguk az érintettek:

Hubay Gabriella (Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara, Pozsony):

„A diákok eddig sem részesültek túl sok támogatásban, a tandíj bevezetése pedig csak rátesz erre egy lapáttal. Igéretek persze akadnak szép számmal, növelik a szociális támogatást, magasabb lesz a diákkölcsön összege. A támogatás növekszik, csakhogy a tandíj bevezetése által a kiadások is növekednek. A „kecsegtető“ ígéretek szerint a szociális támogatás elég lesz arra, hogy kifizessük a tandíjat. A pénz, amit megkapunk, így átsurran a kezünk között, és volt, nincs. Maradna a másik lehetőség: a diákhitel. Egész magas összeget kérhetünk. De ez sem gyümölcsöző megoldás, hisz ebben az esetben a főiskola végeztével egész nagynak mondható adóssággal kezdjük az életet.“

Bató Judit (Műszaki Egyetem Ökológiai és Enviromentalisztikai Kara, Zólyom):

„Még a téli szemeszterben szóba jött ez a téma az egyik órán. A tanár azzal érvelt, hogy ha bevezetik ezt a törvényt, komolyabban fogjuk venni a tanulást. Egyrészt igaza van, mert ha már ennyi sok pénzt ölunk a tanulmányainkba, nem hagyjuk ott olyan könnyen, nem vesszük félvállról az iskolát. De minden éremnek két oldala van, és szerintem itt a másik oldal kerül előtérbe. Sok diáknak kellene búcsút mondania a főiskolának, vagy legalábbis félbeszakítania tanulmányait, esetleg mellékállást keresnie. Lehet, valaki épp emiatt nem jelentkezik sehová, mert egyszerűen nem tudná fizetni. Sokan, köztük én is azért kezdték el a főiskolát, hogy legyen valami a kezükben. A jövőben a főiskolai diplomának nagy súlya lesz. Hol tudnék találni gimnáziumi érettségivel olyan állást, amiből meg is tudok élni? És még valami: akinek nincs sok pénze, az eddig is nehezen győzte fizetni a tanulmányait, akinek meg van, annak meg mindegy, hogy egy ezressel több vagy kevesebb.“

Csolty Katalin (a Comenius Egyetem Természettudományi Karára készül):

Hát nem örülök ennek a döntésnek, egyáltalán nem! Mivel jelenleg dolgozom, a fizetésem nagy részét a tandíjra próbálom eltenni. Előre gondolnom kell arra, hogy milyen magas összegeket fognak majd követelni a diákoktól. Akik viszont egyáltalán nem keresnek, azoknak szülői támogatás nélkül képtelenség fősulira járni. Annyit mondhatok, hogy én ellenzem a tandíjat! Szerintem sok okos, de kispénzű embert riaszt el a továbbtanulástól.“

Zetyák Lucia (Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara, Pozsony):

„A tandíj bevezetését nem ellenzem határozottan. Úgy gondolom, hogy az oktatásügy kétségbeejtő helyzete reformokért kiált. A változtatás egyik módja pedig a fizetett felsőoktatás bevezetése. Bízom benne, hogy e lépés után a diákok végre elkezdenek érdeklődni az iránt, hogy mi is zajlik a tanszékeken, és ezáltal nyomást gyakorolnak a vezetőségre is, hogy végre emelkedjen az oktatás színvonala. Nem állítom, hogy számomra könnyű lesz kifizetni évi 7000-14 000 koronát, és megértem a diákhitelre szorulók aggodalmait, de az sem megoldás, ha mindent változatlanul hagyunk. Hiszen többek között integrációs céljainkat is figyelembe kell vennünk, és az EU országaiban a fizetett felsőoktatás természetes.“

Kovács Tamás (Konstantín Filozófus Egyetem Természettudományi Kara, Nyitra):

„Szerintem a tudás mértékegysége nem a korona. Mindenkinek egyenlő esélyt kellene adni a továbbtanuláshoz. Vannak családok, ahol egyszerűen nem engedhetik meg maguknak ezt a kiadást. A továbbtanulás így is elég költséges (utazás, kollégium, egyetemi jegyzetek). A szociális ösztöndíjak rendszere sem a legmegfelelőbb. Sok olyan egyetemi hallgató van, aki nem igényelheti, mert ha csak pár korona miatt is, de nem jön ki a minimális feltétele. Számukra a tandíj kifizetése nagy problémát okozna. A diákkölcsön is lehetséges megoldás, de nem a legpraktikusabb. Úgy gondolom, nem mindegy, hogy a későbbi munkája során ki milyen keresetből tudja majd téríteni. Nem utolsó sorba pedig azt is meg kell gondolni, hogy egy frissdiplomás, akinek még nem is biztos, hogy akad munkája, máris egy csomó kölcsönnel indul neki az életnek. És a kölcsön fizetése mellett még lakást és autót szeretne, családalapítást tervez. Most pedig adjuk csak össze, hogy lehetséges ez egy nyolc-tízezer koronás fizetésből. Nonszensz.”