Az életre kell nevelni a gyerekeket

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Óvópedagógiai Szekciója szervezésében megvalósult fórumon a szekció vezetője, Vankó Terézia, a helyi óvoda igazgatója és a szenci Szabó Edit, a Selye János Egyetem óvópedagógiai szakelőadója mutatták be a projektmódszer óvodai használatának lehetőségeit és lényegét a környékbeli óvónőknek.

A módszer lényege, hogy egy-egy óvoda pedagógusai egymás közt, a saját helyi viszonyaiknak megfelelően, projektszerűen megtervezik a gyerekekkel való foglalkozást. Akár egy-két hetes projekteket is tervezhetnek egy-egy témára, ugyanakkor olyan rugalmas legyen ez a terv, hogy a gyerekek igényeinek megfelelően tudják változtatni. Például a „gyümölcsprojekt” keretében nem úgy kell megismertetni a gyerekkel a gyümölcsöt, hogy benn az osztályban ücsörögve egy mágneses táblára alma-, körte- stb. képet erősítünk, és azt mondjuk a gyereknek: így néz ki az alma, hanem vigyük ki a gyerekeket egy kertbe, ott maguk szedjenek almát, maguk vigyék az óvodába, segítsenek megmosni, sőt felszeletelni is.

Gyakorlati ismeretek

Ezzel egyben a kés használatát is megtanulják, persze az óvónő felügyelete mellett, aztán osszák szét az almát, adjanak azoknak is, akik nem voltak ott a begyűjtésnél. Közben nemcsak a színekkel, az illatokkal lehet ismerkedni, hanem a szeletelés, a szétosztás közben matematikázni is lehet: hány darabra szeltük az almát, mennyi maradt a kosárban stb.

Lehet a kisebb-nagyobb, kevesebb-több fogalmakat gyakorolni stb. Mindezt néhány almával, a „gyümölcsprojekt” vagy „az ősz kincsei” projekt keretében. Lehet ugyanezt mese formájában játszani. Eljátszhatjuk, hogy ez az alma lesz a király ebédje, és lehet vásárt rendezni, ahová a király szakácsnője megy almát vásárolni, de azt nem pénzért veszi, hanem egy találós kérdést kell érte kitalálnia stb. De lehet a projekt témája például a tűz, az időjárás, a háziállatok vagy bármi más. Nem fontos, hogy a témát az óvónő találja ki, kitalálhatják a gyerekek is. Például ha egy gyerek megkérdezi: „hogyan lesz a tűz?”, ez ötletet adhat az óvónőnek, és akár kéthetes projektet is készíthet a tűz témájára. Ebbe belefér az is, hogy tüzet, lángnyelveket rajzolnak a gyerekek, a tűzről beszélgetnek, hogyan lesz, mire használható, miért kell tőle tartani, de belefér a tervbe az is, hogy az óvodaudvaron tábortüzet raknak.

Melyik apuka hoz tűzifát?

Ebbe már a szülőket is bele lehet vonni, megbeszélni, melyik apuka hoz tűzifát, ki tud nyársakat hozni, hogy szalonnát is sütögethessenek, közben a tábortűz mellett mindenféle játékokat lehet játszani. (Egy ilyen, nagyon jó hangulatú „tüzes” délután nemrég volt is a deáki óvodában, gyerekekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel.) Szabó Edit egy magyarországi óvópedagógusnak, Hortobágyi Katalinnak a meghatározását idézve mondta el pontosan, mi is a szóban forgó projekt: „A projekt egy sajátos tanulási egység (nevelési egység), amelynek középpontjában egy probléma áll. A feladat nem egyszerűen a probléma megoldása vagy megválaszolása, hanem a lehető legtöbb vonatkozásának és összefüggésének a feltárása, amely a való világban az adott problémához organikusan kapcsolódik.”

Vankó Terézia arra mutatott rá, hogy úgy, ahogyan az iskolai oktatásban rájöttek a szakemberek, hogy nem lexikális tudást kell adni a gyereknek – hiszen annak 75 százalékát úgyis elfelejteni –, hanem használható tudással kell felvértezni, ugyanúgy az óvodában életrevalóságra kell nevelni a gyereket. És éppen ez a célja a projektmódszernek. Mindkét előadó arra figyelmeztette az óvónőket, nem kell attól tartaniuk, hogy a tanfelügyelők majd belekötnek, miért projektmódszerrel nevelnek, és nem a hivatalos tanmenet szerint, mert amit a projekten belül csinálnak, az mind megtalálható a minisztérium által kiadott útmutatóban is.

A lényeg az, hogy nem kell pontosan, dátum szerint előre meghatározni, melyik napra mit tervezünk, és nem igaz, hogy ha keddre rajzot írunk be, szerdára tornát, csütörtökre meg verstanulást, akkor aznap semmi mást nem lehet csinálni. A projektben 10-15-féle foglalkozást is be lehet tervezni egy vagy két hétre, és mindig azt lehet tenni, amihez a gyerekeknek is éppen a legnagyobb kedvük van. Az osztálykönyvbe pedig utólag is be lehet írni, hogy melyik nap mit csináltak. Mert nem az a fontos, mi van a papírra leírva, hanem az, hogy mit tanultak meg a gyerekek.