Albérlet vagy diákszálló?

A többiek albérletben, szerencsésebb esetben rokonoknál, ismerősöknél kezdik a felsőoktatási szemesztert, vagy naponta otthonról járnak be.

Szempont volt a távolság

Amellett, hogy az intézmény legyen jó nevű, a kiadott diplomája magasra értékelt, az elhelyezkedés pedig biztos – a diákok többsége azt is mérlegelte, hogy a távolság ne legyen túl nagy lakóhelye és leendő egyeteme, főiskolája között. Ebben a döntésben gazdasági szempontok mellett azt is közrejátszik, hogy a fiatalok még erősen kötődnek családjukhoz. Különösen a lányokat engedik nehezen, és ők maguk is többnyire nehéz szívvel költöznek nagyobb távolságra a szülőktől.

Miért jó kollégiumban lakni?

Ha bárkit megkérdezünk erről, rögtön sorolni kezdi: jó a társaság, a bulik – azaz a közös élmények miatt. A kollégium szinte a legolcsóbb szálláshely, ráadásul azonos életkorú és hasonló érdeklődésű fiatalok gyülekezőhelye, barátságok, szerelmek kibontakozásának színtere. Itt mindig van valaki, aki pontosan tudja, mikor és milyen órára kell bejárni, milyenek és kik a tanárok, milyen jegyzetekre, könyvekre van szükség egy sikeres vizsgához, és mik azok a trükkök, amelyek megkönnyítik a felkészülést. A felsőbb évesek tanácsai valósággal aranyat érnek – különösen azzal kapcsolatban, hogyan kell szelektálni az első pillantásra rémisztő mennyiségű tanulnivalóból, és persze azt is tudják, hova érdemes szórakozni menni. Ők örökítik át az intézményi hagyományokat, szervezik a gólyaavató bulikat, erőpróbákat, amelyek a beilleszkedés feltételei lehetnek.

Amikor az együttlakás teherré válik

Az önállóságnak és a kollégiumi együttélésnek hátrányai is vannak. A szűkös hely miatt csak az ágyat vallhatjuk igazán magunkénak, néhány polcot és egy szekrényt, de az íróasztalon már valószínűleg osztozni kell a szobatársakkal. Hárman-négyen, netán még többen egy kis szobában – nos, ez nagy alkalmazkodóképességet követelő helyzet. Nem árt figyelembe venni a másik alvási szokásait, és tekintettel lenni az esetleges különcségeire, rigolyáira, hiszen jószerével mindannyian rendelkezünk ilyenekkel, legfeljebb nem vesszük észre korábban, amíg a megszokott környezetünkben, a családtagjainkkal élünk. Az állandó összezártság nehéz feladat elé állítja azokat, akik néha szeretnének visszahúzódni, végre egyedül lenni, esetleg nem igazán érzik otthon magukat a kollégiumban. Nekik több időre van szükségük, hogy barátságokat kössenek és megszeressék új, átmeneti otthonukat, de az is lehet, kicsit mindig kívülállók maradnak.

Támogatás otthonról

Az első néhány félévben nagy segítséget jelent az anyai gondoskodás, ami az otthon töltött hétvégéről való visszatéréskor házi koszttal teli műanyag dobozokban és tiszta ruhában nyilvánul meg. Aztán a szülők is egyre inkább örülnek, ha amikor gyermekük egyre önállóbbá válik, megpróbál egyszerűbb ételeket főzni magának, felderíti, melyik menzán adnak olcsón ebédet, megtanulja kezelni a mosógépet. Az önállóság tanulásának nem feltétlenül kedveznek az esetleges erős családi kötelékek, kapcsolatok és az ezzel párhuzamos családi ellenőrzés.

Albérletben

A vidéki hallgatók többsége általában albérletben vagy rokonokhoz, ismerősökhöz költözve kezdi meg új életét. Nekik nem mindegy, milyen kapcsolatot alakítanak ki vendéglátóikkal, főbérlőjükkel, hogyan tudnak alkalmazkodni egymáshoz. Általában kevesen engedhetik meg maguknak, hogy egyedül béreljenek lakást, így a költségek csökkentése érdekében osztozni kényszerülnek másokkal. És nemcsak a lakbér és a rezsi összegén, hanem a szobán, a fürdőn, a konyhán, azaz a rendelkezésre álló személyes tér nagyságán. A gondok hasonlóak, mint a kollégisták esetében, még akkor is, ha legalább egy önálló szobára futja. (f)