Aki felkészült, csak nyerhet

A legfontosabb az, hogy valóban érdekeljen az a terület, ahová felvételizni fogsz. Ennek ugyanis még a tanulás szempontjából is nagy jelentősége van. Aki csak szülői nyomásra választ pályát, sokkal kevesebb lelkesedéssel veti magát a munkába. Ha körvonalazódott benned egy olyan tudományterület, ami felé nyitott vagy, akkor ez a tanulásban is ösztönző erőt jelent. Sőt, ha a felvételi tárggyal azonosulni tudsz, akkor ez még a memorizálás hatékonyságára is rányomja a bélyegét. A motivációnak pozitív hatása lehet, hogy a megtanultakra ne csupán a felvételi vizsga erejéig, hanem hosszabb távon emlékezzen az ember, márpedig az egyetemi, főiskolai tanulmányokhoz biztos alapokra is szükség van.

Oszd be az idődet!

Nem mindegy, mikor és hogyan készülsz fel – az idődet érdemes beosztani. Igyekezz kerülni a kampányszerű tanulást, mert nem lehet a vizsga előtt egy hónappal megtanulni több év tananyagát. A hangsúly ehelyett a rendszerességen van: az gazdálkodik helyesen az idejével, aki a felvételi tárggyal, a tanulnivalóval nap mint nap, meghatározott ideig foglalkozik. A szünetnek is óriási jelentősége van, a figyelmet ugyanis nem lehet órákon keresztül egyetlen dologra összpontosítani. Kutatások azt igazolták, hogy erre még negyvenöt percig sem vagyunk képesek! Egy idő után szellemileg mindenki kifárad, ezért csak addig szabad tanulni, amíg az ember úgy érzi, hogy fog az agya. Amint befejezted a „napi penzumot”, érdemes sétálni, sportolni, olyasmivel foglakozni, ami örömet szerez. Azt is érdemes tudni, hogy pihenés után az anyagból az szilárdul meg a legjobban, amit először tanultál meg.

Gazdálkodj okosan!

Nemcsak az idővel, de a tananyaggal is gazdálkodni kell. Oszd megtanulható részekre az anyagot, és próbáld felfedezni az összefüggéseket. Legyen szó középiskolásról, egyetemistáról vagy főiskolásról, mindenki azt tudja jól elsajátítani, amit ért. Ezért érdemes vázlatot készíteni, a leglényegesebb pontok köré építeni az információkat. Aki rendszerezni tudja magában az ismereteket, időt is nyer. A felvételizők még nem ismerik a választott terület tudományos nyelvét, ezért aki nehezebben boldogul a megértéssel, igyekezzen átfogalmazni a bonyolultabb részeket a saját szavaival úgy, hogy a lényeg ne változzon – így tanulni is könnyebb.

Magolás helyett megértés

Olyan kifejezések, adatok minden tárgyban előfordulnak, amiket nem megérteni, egyszerűen csak magolni kell. Ebben nagy segítséget nyújtanak az emlékezést segítő eljárások. Ahány ember, annyi „recept”. A „helyek módszere” például a vizuális típusúaknak segít. Ők azok, akik elképzelik a szobájukat, és a megjegyzendő fogalmakat meghatározott használati tárgyakhoz kötik. ĺgy elég később felidézni a berendezést, és a képzeleti képek máris előhívják emlékezetükből az adatokat. Másoknak az válik be, ha mozaikszóba rendezik a memorizálandó kifejezések kezdőbetűit. De akadnak olyanok is, akiknek a ritmus és rím segít – ki ne ismerné például a versbe szedett matektételeket. Ha mindezek nem használnak, akkor „külső mankók” segíthetik a tanulást: ilyenek a cetlik, a filcek, a zsebkendőre kötött csomó – az információk ezekről a jelzésekről jutnak majd a diák eszébe. Ezek az eljárások segítik a biflázást, megnövelik az emlékezeti tárat, de csodára azért nem képesek. Nagyon fontos, hogy a felvételizők tudatosan hosszú távra tanuljanak. Azaz nem érdemes semmit az utolsó napra hagyni, és sokat tanulni, mert a friss információ elnyomhatja a korábban eltároltakat. Aki lelkiismeretesen felkészül, az csak nyerhet a felvételi vizsgával, akárhány pontot is szerez a végén. (he)