Agyhalál a befőttesüvegben

Valamikor 1905-ben, a Csodák évében (ahogy később maga nevezte) Albert Einstein öt olyan cikket publikált, melyek máig meghatározó elméleteket tartalmaztak a fizikai világ felépítéséről. Egy csodálatos elme, aki az egész Univerzumról alkot egész elméleteket! A világ azóta kissé széthullóban, elméleteit újraértékelik. És még agyát is, ezt a kórbonctani mintapéldányt: erről szól Michael Paterniti: Mr. Einstein sofőrje című regénye. Paterniti regényének legalább három erénye van. Egyrészt stílusa könnyed, szellemes, kicsit a Ráth-Végh-féle tudattágító könyvekére emlékeztetően adatdús. Másrészt globális szimbólumokat tálal, melyeket ki is aknáz. Harmadrészt nem akar több lenni, mint ami: egyszerű lektűr, mely képes elgondolkodtatni. A regény főhősét Paternitinek hívják, akárcsak az írót – és halványan érezhető, hogy komoly átfedések vannak az író-Paterniti, és a szereplő-Paterniti élete és tapasztalatai között. A regény saját idejében játszódik – mivel 2000-ben született, nagyjából az akkori közelmúlt eseményei töltik ki látómezejét. Ez sajátosan amerikai dolog. Úgy tenni, mintha ha a világ maximum húsz éves lenne, és a jövőt is húsz éves távlatban elképzelni. Dr. Thomas Hardey, a másik főszereplő kórboncnok. 1955-ben egy szerencsés véletlen folytán ő boncolta fel Albert Einsteint Princetonban, ahol a professzor élt haláláig. Hardey doktor kilopta Einstein agyát, és a legaprólékosabb módon vetette alá vizsgálódásnak – egészen 45 éven át foglalkozott vele, a regény jelenéig. Hardey már unja a feltehetően milliókat érő agy őrzését, szeretné átadni azt dr. Kraussnak, Einstein unokájának. Ahol csak megjelenik Einstein agya, mindenütt szinte vallásos tiszteletet vált ki. Rajongók százai tisztelik Harvey-t. Mintha beteljesedne Einstein jóslata, aki hamvasztást kért, nehogy csontjai vallásos rajongás tárgyaivá váljanak. Ez egy olyan ember agya, aki egyetlen papírral és ceruzával, a kutató intézeteket messze elkerülve oldott meg olyan kérdéseket, melyeket húsz évig még csak ellenőrizni sem tudtak. Az individualizmus újvilág-béli mítoszának nem is lehetne tökéletesebb szimbólumát találni. Ha a bombasztikus szimbólumalkotásért járna díj, Paterniti megkapná. Einstein agyában ugyanis olyan szimbólumra bukkant, mellyel az egész újkori kulturális-tudományos széthullás egyetlen motívumban ölt testet: a leamortizált preparátum mint a vallásos rajongás tárgya. És mindez igaz, vagy legalábbis súrolja az igazság határát! Gondoljunk bele: van-e másik tudós a világon, akiről poszterek milliói készültek? Van-e másik tudós, akinek szavaival vallások vagy pszeudo-vallások hirdetik magukat? Nos, a válasz: nincs.

(Michael Paterniti: Mr. Einstein sofőrje, Ulpius-ház, 2002)