A világ élmezőnyében vagyunk

Szlovákia ötfős csapata a fizikai diákolimpián az elhíresült Bali szigetén A szerző felvételeA nemzetközi megmérettetésig hosszú volt az út. Miután sikeresen túljutottatok az iskolai majd a kerületi fordulón, következett az országos forduló, ahol az elért 2. illetve 3. helyezés alapján az országot képviselő öttagú csapatba kerültetek be. Hogy zajlott az olimpiai versengés?

Rakyta Péter: A mezőnyt, amely háromszáz diákból állott, két csoportra osztották. Az elméleti és gyakorlati feladatok megoldásának színhelye egyébként egy ötcsillagos szálloda díszterme volt. Voltak hosszabb időt igénylő feladatok, melyek érdekes „csavarokat“ tartalmaztak, nagyon kellett koncentrálnunk, hogy rátaláljunk a sikeres megoldásra.

Melyik volt a verseny társalgási nyelve?

Koltai P.: Angolul, magyarul és szlovákul beszélgettünk. A feladatok szövegét magyar nyelven kaptuk meg, ám szlovák nyelven dolgoztuk ki.

Milyen „szakmai“ tapasztalatokkal gazdagodtatok?

Rakyta P.: Büszkék vagyunk arra, hogy egyszerre több magyar diák képviselhette Szlovákiát. Ez a fizikai diákolimpia történetében még sosem fordult elő. Az eredmények alapján a legkiválóbb fizikusok Vietnamban és Kínában vannak. A szlovák csapat középmezőnyben végzett. A magyarok egyébként ezen a téren a világ élmezőnyébe tartoznak, magyarországi barátaink minket is sok mindenben segítettek.

Bali szigete gondolom, számtalan élményt tartogatott számotokra.

Koltai P.: a szálloda, a környezet, s maga a szigeten töltött idő rendkívüli élmény volt. Az európai ember számára teljesen ismeretlen növényeket láthattunk, belekóstoltunk az indonéz konyha rejtelmeibe, emellett kulturális rendezvényeken, színházi előadásokon vehettünk részt. Az ottani emberek kedvesek, közvetlenek. A búcsúvacsorán minden résztvevő bemutatta nemzete kultúráját. Érdekes volt például, hogy a pakisztáni és indiai fiatalok egy csapatban, békében léptek fel, mintha országuk között semmilyen konfliktus nem lenne. A sok szép dolog, amit ott tapasztaltam, egy csodálatos szép világot tárt fel előttem. Épp ezért súlytott le a hír, amikor tudomásomra jutott a terrortámadás.

Nemzetiségi intézmény diákjaiként mi lehetne a legfőbb üzenete ennek a kimagasló sikernek?

Koltai P.: Azt hiszem, maga az eredmény a legfőbb üzenet, hiszen ez arról tanúskodik, hogy Szlovákiában a magyar nyelvű oktatás magas színvonalon van. Ezek a találkozók, – itt nemcsak a verseny „szakmai oldalára“ gondolok – azért is jók, mert itt az ember tudása mellett nem az a mérvadó, hogy milyen a nemzetisége. Nincs gyűlölködés, csak a jószándék uralkodik.

Rakyta P.: Csatlakozom diáktársam véleményéhez, s végül szeretném megköszönni szaktanárunknak, Szabó Endre tanár úrnak a felkészítést, törődést, s azt, hogy mindezidáig töretlen akarattal segített minket.