A sivatagi atyák bölcs humora

• Az erényekkel kapcsolatban hangoztatta a boldog emléku János atya: "Az erény, amely nem volt kitéve kísértésnek, nem erény, hanem csak hipotézis."

• – Olyan csúnya ez a világ, hogy néha én is csúnyának érzem magam – panaszolta öreg rendtársának a szerzetes.

– Ha csúnya orrod van, azért ne a tükröt hibáztasd...– felelte az öreg.

• Az egyik papot, aki elso szentbeszédére készült, így oktatta idos társa: "Ne feledd, testvér, egy szentbeszéd sohasem rossz, ha a hallgató rövidebbnek találja, mint ahogy várta."

• Az egyik szcétai öreget sokat zaklatta a cellatársa. Egy napon megelégelte az öreg.

– Testvér, ma éjszaka azt álmodtam, hogy a mennyországban jártam – mondta.

– Velem is találkoztál? – kérdezte.

– Nem. Éppen emiatt voltam biztos benne, hogy a mennyországba kerültem.

• Sírgyalázáson kaptak rajta egy nomádot, és Sziszóész atya elé vezették.

– Nem szégyelled magad, hogy sírokat rabolsz ki? – kérdezték.

– Én senki élo emberfiának nem okoztam kárt? – magyarázta a nomád.

• Látogatóba ment az öreg, és megkérdezte társától:

– Van még abból a múltkori borodból?

– Hogyne volna, testvér.

– Akkor kérek egy pohár vizet.

• A testvért, aki a múltat siratta, öreg rendtársa ezzel vigasztalta: "A múlt összetört tojás, a jövo pedig tojás, amit még ki kell kotolni."

• Egy öreg sokévi küzdelem után így sóhajtott fel? "Istenem, ha te mindenütt ott vagy, hogyan történhet meg, hogy én mindig másutt vagyok?"

• Pliniánusz gyógyász eloadásokat tartott a misszióba induló barátoknak.

– Ha találkoznál egy gyulladásos maláriában szenvedo beteggel, hány szem mercuriumot adnál neki? – kérdezte az egyik fiatal baráttól.

– Tizet – hangzott a válasz.

Pliniánusz csöndbe burkolózott, a fiatal barát meg leült. Öt perc múlva a barát felemelte kezét:

– Mester, szeretném módosítani a válaszomat.

– Elkéstél. A beteg egy perccel ezelott meghalt!