A serdülőt nem szabad kioktatni

Ebben a korban a fiatalok minden ellen lázadnak, amivel addig egyetértettek, önálló véleményt alkotnak a világról. Elkezdődik a reménytelen harc. A szülők gyermeküket megpróbálják kordában tartani, ami a fokozott hormonnövekedésnek köszönhetően lehetetlen. A kamaszkor nem zajlik le zökkenők nélkül.

A serdülőkor tünetegyüttesei, a robbanásszerű testi és lelki fejlődés egyenes következményeként a kamasz kétségbeesik. Hirtelen rádöbben, hogy nem tudja, ki is ő valójában, mit akar, s azt a valamit hogyan érheti el. Zavart lesz, s attól tart, hogy az egész világ összeesküdött ellene.

A felnőtté válás útján

a gyermek bizonytalan, mind érzéseiben, mind gondolataiban. Elvonul a kis kuckójába, a szoba magányába, ahol nem bánthatja meg senki. A problémáit magában tartja, nem mer beszélni róluk, mert azt gondolja, hogy nincs, aki megértené őt, s ha mégis van, akkor az biztosan nem a szülei. Amit tesz, azért teszi, hogy megtalálja önmagát. Elemzi környezetét, és mindenről véleményt alkot. Ilyenkor születnek a világmegváltó gondolatok. A dolgok velejéig lát, és elmélkedése eredményét, mint egy csőre töltött puskát, hezitálás nélkül az érintetteknek szegezi. Nem erőssége a diplomatikus disztingválás: ami a szívén, az a száján. A kamaszt tehát ítélőképességének kialakulása teszi elviselhetetlenné.

A szülő is volt kamasz

Ha a serdülő biztonságos érzelmi légkörben nőtt fel, és megkapta az igényelt testi-lelki gondoskodást, akkor a kamaszkori lázongás csak egy múló állapot. A szülők pedig nem tehetnek semmit, csupán várhatnak és reménykedhetnek, hogy gyermekük második dackorszaka minden különösebb csetepaté nélkül lezajlik. Természetesen a szülőnek törekednie kell megtalálni a gyermekéhez vezető utat, a súrlódásmentes együttélés kulcsát. A neveletlen kamaszt nem szabad megnevelni. Ez a próbálkozás lehetetlen küldetésnek bizonyul. A szidás, a büntetés vagy a hegyi beszédnek tűnő kioktatás sem hozza meg a várt eredményt. Ettől a serdülő még nem fog felelősségteljes felnőttként viselkedni. A szülők nehéz feladat elé néznek, szemük fényének ebben a számára zűrzavaros helyzetben is szüksége van a szeretetteljes gondoskodásra, az odafigyelésre és a megértésre. Még akkor is, ha a gyermek történetesen tüskéket növeszt, és cinikus megjegyzéseket tesz. A szülőknek türelmesen meg kell magyarázniuk döntéseiket, meg kell hallgatniuk csemetéjük véleményét, és fokozatosan enyhíteniük kell a kamasz cselekedeteinek ellenőrzését. Mindezeken belül pedig emlékezniük kell arra, hogy ők is voltak kamaszok.

Kezelési útmutató a kamaszokhoz

1. Biztosítson számára egy kis zugot, ahol egyedül lehet, ahol elmerülhet a gondolataiban, de soha ne hagyja magára! Mindig éreznie kell, hogy a szülei mögötte állnak!

2. Büntetés helyett próbáljon a lelkére hatni! Most nagyon érzékeny a lelkivilága, így könnyebben belátja, ha rosszul cselekedett.

3. Ne erőltessen rá olyan dolgokat, amiket ő maga nem szeretne! Ha kényszeríti, az csak további ellenkezést vált ki a gyerekben.

4. Ne akarja állandóan ellenőrizni a lépéseit! Ha nem ér haza a megbeszélt időpontra, ne hívogassa, mert akkor juszt is tovább marad.

5. Ha tudni akarja, kikkel barátkozik, engedje meg, hogy az otthonukban videózzanak, zenét hallgassanak. Legyen „jó fej”!