A serdülőkor buktatói

Nagyon fontos ebben a korban is, hogy a szülőknek legyenek határozott elveik. Ne akarjuk azonban saját akaratunkat mindenáron ráerőltetni, hiszen serdülőkorunk óta eltelt már egy-két évtized, változnak a szokások és az ideálok.

Rugalmasan alkalmazkodjunk a megváltozott világhoz, de ne adjuk fel alapelveinket. Vegyük figyelembe, hogy gyerekeink érési foka és megbízhatósága is különböző. Ettől függetlenül minden serdülő legyen figyelmes, udvarias a szüleivel, a testvéreivel, a tanáraival szemben még akkor is, ha bíráló szemmel nézi őket. A családdal szemben legyenek kötelezettségei, vegyen részt a házimunkában, tanulja meg annak örömét.

Kortársak befolyása

A serdülő haj- és ruhaviseletével a kortársaihoz akar hasonlítani, előfordul, hogy ez bosszantja a szüleit, a nevelőit. Ugyancsak szokás a korai randevúzás. A társaságban biztonságot nyújt a tudat, hogy partnere van, és ezzel felnőttnek érzi magát. Sokan hasonló okok miatt idő előtti testi kapcsolatokba is bocsátkoznak, mielőtt az igazi lelki szerelmet megtapasztalnák. Ezek az élmények egy életre kiolthatják a valódi szerelem létébe vetett hitet.

Terhesség

A nagy szexuális szabadság, a fogamzásgátló tabletták nem megfelelő használata következtében egyre gyakoribb a serdülőkori terhesség. A tinik többsége még nem érez felelősséget, pedig otthon és az iskolában állandóan ezeket a veszélyeket harsogják. Úgy érzik, velük nem történhet meg, az egyszeri érzelmi kitörésnek nem lesz folytatása. Mindannyian tudunk példát mondani környezetünkből, hányan tették tönkre életüket vagy azért, mert a korai abortusz miatt többé nem eshettek teherbe, vagy mert a baba koraszülés miatt károsodott és esetleg egész életét nyomorékon, testi vagy szellemi fogyatékosként kellett leélnie. Akik pedig megtartották a kisbabát, nem élvezhették soha igazán a fiatalságukat, és nem vagy nehezen tanulhattak tovább az anyai kötelezettségek miatt. A serdülőkori futó kapcsolatok is többnyire hamar tönkremennek, hiszen a partnerek felületesen ismerik egymást, a kiválasztás szempontja valamely külső fizikai tulajdonság. Ma a legnagyobb veszélyt a tudatlanságból és felelőtlenségből származó teherbeesés jelenti. A szülőnek kell kezdeményezni a beszélgetést, nem csupán ismereteket közölni, hanem felelősségtudatot kell ébresztenie gyermekében.

Bűnözés

Elég tág fogalom az iskolakerüléstől a gyilkosságig. A fiúkat a lopás, a csavargás, a verekedés fenyegeti leginkább. Ha halmozottan fordulnak elő, biztosan nem kapott elég odafigyelést, szeretetet a családban. Ilyenkor valami szokatlan dologgal akar kitűnni. Ezt sugallhatja öltözéke, a sok testékszer, az extrém formára nyírt, sokszínű hajviselet. Az erőszakos cselekedetek hátterében nemcsak a szeretet hiánya állhat, hanem, hogy vele szemben is erőszakosak és kegyetlenek voltak a felnőttek. A lányok kevésbé agresszívak, ehelyett képesek szüleiket magatartásukkal halálra kínozni. Megszöknek, elköltöznek otthonról vagy nyíltan szexuális szabadságban élnek, ezzel boszszantva a családjukat. Máskor apjuk-korú férfival állnak össze, gyakran gyereket is szülnek neki a jó parti reményében, amit kortársaik nem tudnának nekik biztosítani. Ez a magatartástípus is kóros személyiségfejlődést tükrözhet. Az ilyen lányok családjában gyakran tapasztalni komoly konfliktusokat, ezek mellett nem jut elég idő és odafigyelés a lányukra. Gyakran vádolják a barátokat és a rossz társaságot, de nem hiszem, hogy egy rendes család kiegyensúlyozott gyerekét a társak bűncselekmények elkövetésére tudják rávenni. A fiatalkori bűnözést meg lehet előzni, ha kiegyensúlyozott környezetet biztosítunk a fejlődő gyereknek.

Kábítószer

Sajnos egyre többen, s egyre fiatalabb korban próbálják ki, és esnek áldozatául. Szerencsére mindezek a szélsőséges magatartásformák a szülők többségét nem érintik. Ha kellő gondoskodással, odafigyeléssel és szeretettel nevelték gyermeküket, átsegítették az életben adódó nehézségeken, megbeszélték az esetleges problémákat, akkor serdülőkorban és azután is megfelelő partnerek lesznek. A kamasz nem kényszerül hazudozásra, titkolózásra és a bajban először a szülőjéhez fordul segítségért. Felnőttként pedig átértékeli majd azokat a szituációkat, amelyeket gyerekszemmel másként ítélt meg. Ha családalapításra kerül a sor, még tudat alatt is alkalmazza azokat a szokásokat, módszereket, amelyeket otthon látott és megtanult, illetve tudatosan igyekszik elkerülni azokat a hibákat, amelyeket mi követtünk el vele szemben.

„Nevelni csak úgy tudunk, ha látjuk a gyerekben a felnőttet, akivé lesz. A pszichológiai szemlélet egyre inkább megkívánja azt is, hogy lássuk meg a felnőttben a gyereket, aki volt; a gyermekit.” (he, s)