A nevelés nem csak az iskola feladata

A Katedra Társaság 2006. december 9-én tartott ülésén a tanulók szabadidős tevékenységét vette górcső alá. Elemezte azokat a lehetőségeket, amelyeket az iskola, az iskolai intézmények (iskolai klub stb.), oktatási háttérintézmények (pl. szabadidőközpontok), a család, az iskolán kívüli nonprofit ifjúsági szervezetek és egyházi közösségek kínálnak a felnövekvő generáció tagjai számára. A tagok egyetértettek abban, hogy a tanítási órán, illetve az iskolán kívüli szabadidős tevékenység megkülönböztetett célja a tanulók érdeklődésének kielégítése, készségeik fejlesztése élményszerű, kellemes, felüdülést jelentő formában. Elengedhetetlenül fontos tehát, hogy ez a főként szakközi formában szervezett tevékenység ne a tanulók leterhelésének legyen egy további formája, amelyet a szervező formálisan-direktíven rájuk kényszerít, hanem adjon a résztvevők számára lehetőséget az aktív pihenésre, az érdeklődésükkel összhangban lévő szórakozásra, amely során alkalom adódik képességeik kibontakoztatására, a sikeres pályaorientáció elősegítésére, érzelemviláguk fejlesztésére.

Tehát a jól szervezett szabadidős tevékenység a személyiség nevelésében, az „emberré” nevelésben szinte nélkülözhetetlen.

A fiatalok érdeklődése nagyon sokrétű és változó. Ezért a szabadidős szakköri tevékenység sem lehet kizárólag az iskola feladata, ahol a jogi normák, előírások még mindig tartalmaznak bizonyos korlátokat, megkötéseket. A Katedra Társaság fontosnak tartja, hogy az ifjú nemzedék jelenéért és jövőjéért felelős intézményeknek, szerveknek – mindenekelőtt az önkormányzatoknak – legyen világos, perspektívát mutató ifjúságpolitikai koncepciójuk, amelynek kidolgozásába és megvalósításába következetesen belevonják az iskolákat és oktatási intézményeket, de a megfelelő szakembergárdával rendelkező és tenni akaró nonprofit szervezeteket is. Ugyancsak fontosnak tartja, hogy fokozatosan növekedjen az iskolai klubok, a szabadidőközpontok és az iskolán kívül működő társadalmi, ifjúsági szervezetek szerepe a nevelésnek ezen a részterületén, váljék végre rendszeressé és hatékonnyá az együttműködés minden segíteni, tenni tudó és akaró között. A Társaság képtelen ugyanis elfogadni azt a gyakorlatot, hogy napjainkban egyre több magánintézmény, vállalkozás, sőt magánszemély a meggazdagodás, a profit utáni vágytól sarkallva szervez „gyermek- és ifjúsági programokat”, képzéseket, felkészítéseket, sőt „szelíd belenyugvással” engedélyezi az iskoláskorú gyermekek számára a szórakozóhelyek játékautomatáinak használatát is.

Ebből a szempontból pedig a szülő szerepe pótolhatatlan, hiszen ő ismeri a legjobban saját gyermekét, neki kell tehát döntenie. Döntésével ne fokozza az amúgy is túlterhelt gyermek kényszerű feladatait; olyan foglalkozást, szakkört, szabadidős tevékenységet válasszon a számára, amely hatékonyan segíti személyisége fejlődését, s leginkább érdekli gyermekét.