A lehetőségek tárháza

Míg az óvodában képekről tanultunk, amelyek érdekeltek bennünket, és énekeltünk, mondókákat tanultunk, egész tűrhető alapszókincsre tettünk szert. Még a mesék memorizálása is könnyen ment. Állítólag a nagyapám, aki iskolaigazgató volt annak idején, bevitt magával egy szlovákórára az alapiskola 8. osztályába, ahol bizony el kellett mesélnem a Piroska és a farkas történetét a gyerekeknek. A nagyapám, aki egyébként rettenetesen büszke volt rám, élő példával bizonyította, akaraterővel még a szlovák szövegeket is meg lehet tanulni, legalábbis ha ez egy ovisnak megy, a nagyobbaknak sem okozhat fejtörést.

Saját tapasztalataim szerint azonban a legtöbbet az segít, ha az ember sokat beszélget. Nekem szlovák unokatestvéreim vannak, akikkel minden nyarat együtt töltöttünk, ez nagyon sokat lendített a nyelvtudásomon. A barátnőm a Magas-Tátrában volt kezelésen, mivel nem volt kivel magyarul beszélgetnie, kénytelen volt szlovákul megtanulni, és azután az osztály legjobb szlovákosa lett. Persze, az idegen nyelvek elsajátításáról már mindenki hallott, mindenki tudja, hogy a legegyszerűbb magában a nyelvkörnyezetben nyelvet tanulni, csak éppen a többi idegen nyelv mellet nagyon kevés figyelmet szentelünk a szlováknak. Pedig tulajdonképpen nagyon egyszerű. Elvégre már az óvodában is szlovákozunk, aztán az alapiskolában 9 évig, végül a középiskolában és az egyetemen verik a fejünkbe. Vagyis inkább csak próbálkoznak.

Tapasztalataim szerint, nagy hiányosságok vannak a szlováktudásunkban. Sokan meggondolás nélkül beírják álláskereséskor az életrajzukba, hogy expert-, ill. tolmács-szinten beszélnek szlovákul, amikor azonban szlovákul kell megszólalniuk, csak makognak. Pedig többségük szlovák nyelven végzi az egyetemet.

Természetesen elismerem, hogy mint mindenkinek, nekem is az anyanyelvemen történő értekezés a legkönnyebb, nem tagadhatjuk le azonban, hogy elég figyelmet kell szentelni a szlováknak is.

Manapság a külföldi cégek többsége már elkezdte, vagy már régen fel is ismerte, milyen lehetőségeket rejt magában a még kiaknázatlan szlovák piac, és mivel Magyarországon adókérdésben nem igazán kedvez a cégeknek a helyzet, egyre több adminisztrációs központ nyílik Pozsonyban és szerte Szlovákiában. Ezért mindenképpen meg kellene ragadnunk az alkalmat, hiszen végre itt a lehetőség, hogy kétnyelvűségünk pozitívan érzékelhessük, illetve értékelhessük. Amennyiben helytállunk, és a külföldiek előtt is bizonyítunk, bizonytalan világunkban egy talpalatnyi biztonságot alakíthatunk ki.

Sokszor és sokan mondták már, hogy annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz. Közép-Európa a lehetőségek tárháza, becsüljük meg, hogy itt élhetünk, és több irányba nyithatunk, mint ez eddig bármely felmenőnknek is megadathatott volna.