A komáromi Selye Gimnázium egy „prímós” kisdiák szemével

Amióta megtudtam, hogy van olyan dolog, hogy nyolcéves gimnázium, azóta tudom, hogy ide szeretnék járni. Voltak, akik ellenezték. Egy időre én is elbizonytalanodtam, de biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem. A tanáraink kedvesek és megértők, az iskola szervezett és – el sem hiszem, hogy ezt mondom –jobban szeretek iskolába járni, mint eddig. Néhányan azt állították, hogy roskadozni fogunk a ránk nehezedő házifeladat-özöntől, de annyit kapunk, hogy legyen időnk egyéb dolgokra is, mint otthon körmölni. Ami őszintén meglepett, az az iskolakonyha… Az előző iskolában nem jártam ebédre – mit szépítsem – nem voltam vele túl elégedett. Ellenben az ittenit csak dicsérni tudom – a nap csúcspontja az ebédszünet! Bár én is csak fél éve járok ide, engem meggyőzött! Az osztálytársak kedvesek… Nekem tetszik itt, és szinte biztos vagyok abban, hogy a többiek is így gondolják. Számomra sokat jelent az, hogy nem kezelnek teljesen gyerekként, bíznak bennünk, mondhatni „nagyobb a szabadságunk”, több dologban dönthetünk magunk. Amikor első nap átléptük az iskola kapuját, abban a pillanatban belecsöppentünk az izgalmas GIMIS életbe! Remélem, ez az érzés sokáig kitart még!

Ádám Eszter Szilvia, I. N