A jövő az olvasásé és a játéké

Valljuk be őszintén, miért olvasunk? Nem könnyű a válasz. Igaz, nem szeretném elárulni a titkot, mert akkor már nem mozgatná meg egyesek fantáziáját. Kell egyáltalán olvasni? Mi az érdekesebb: becsukni egy megemésztett művet, vagy az a feszültség, ami egy számunkra ismeretlen iratot vesz körül? Egy biztos, akár életünk végéig is forgathatjuk a titokzatos köteteket, akkor is több lesz azoknak a könyveknek a száma, amelyeket még nem olvastunk. Ám ez így van rendjén. Mint már említettem, márciust a könyveknek szentelték, tehát az irodalomnak. Ilyenkor az Ozorák Sulikávézó sem maradhat vendég nélkül. Bevallom, az utolsó felolvasó délután óta vártam, mikor kapom a következő meghívót, ami szerencsére meg is érkezett. A vendég Vida Gergely, a SAMBUCUS Irodalmi Társaság tagja a könyvekkel nem volt mindig kibékülve, igyekezett kibújni a kötelező olvasmányok alól. Még a gimnáziumban sem azokat a műveket olvasta, amelyeket kellett volna. Az ajánlott irodalom helyett inkább Dante Poklát vette kézbe, amit ma már sznobizmusnak tart. Igaz, azóta bepótolta a lemaradását. Kedvencei közé tartoznak Borbély Szilárd, egy fiatal költő kötetei, aki az angyalok világát szeretné megidézni. Bár saját elmondása szerint a kedvenc mindig az utoljára olvasott könyv, vagyis Tőzsér Árpád és Babits, ugyanis mostanság az ő írásaikkal foglalkozik. Vajon meg tudja valaki mondani, melyek a kedvenc könyvei? Nehéz dolog, Gergely is két részre osztotta az irodalmat ilyen téren. Először is vannak a klasszikusok, mint Homérosz eposzai, a Biblia, vagy Dante, Villon és Shakespeare néha könnyfakasztó sorai, és külön jellemzi a 20. századi műveket. Érdekes módon, nála itt csak magyar írók munkái találhatók, mint Móricz Zsigmond, Mészöly Miklós, Mándy Iván, Esterházy Péter, Kertész Imre. Nem létezik egyetemes mérce, mindenki máshogy fogja fel az irodalmat. Szeretjük, ragaszkodunk a saját nemzeti irodalmunkhoz, arra nem tudunk nagyon kritikusan tekiteni. Szerinte olyan, hogy szlovákiai magyar irodalom, nincs. Azok az írók magyarok, tehát a magyar irodalom részét képezik, ami értékes. Kevesen ismerik a kortárs műveket, pedig nem nehéz hozzájutni. Nagy a választék folyóiratok terén, csak válogatni kell. A tehetséghez kell az olvasás. Gergely mint tanár és mint a SAMBUCUS tagja, gyakran találkozik fiatal és tehetséges ifjú művészekkel. Említésre méltó közülük a Vámbéry Gimnázium végzős tanulója, Angyal Sándor, aki gyakorta fordul írásaival tanácsért a szintén fiatal költőhöz. A magyar – esztétika szakon végzett Vida Gergelynek 1999-ben jelent meg első kötete Tinta – palinta címmel. Nehéz tematikailag összefoglalni a verseit, hiszen a testi szerelemtől kezdve szinte minden megjelenik nála. Ám ami a legjellemzőbb rájuk, az a játékosság. Sokszor szójátékokból indul ki, aminek a végét csak a költő fantáziája szabja meg. Az írás folyamatát írja meg, érdekesek az én határainak módosulatai. Sajnos sokáig nem hallottunk a költőről, pedig verseit hosszan lehet boncoli. Gyakorta hangulatfüggő, fel lehet rajtuk fedezni az olvasottság hatásait. Le sem tagadhatná, hogy sokat foglalkozik Babits Mihály írásaival, ugyanis a kötetben több helyen kapcsolódik az ő munkásságához. Szinte érthetetlen, miért merült olyan sokáig a feledésbe Gergely kötete, hiszen a „palintázás“ senki életéből sem hiányozhat. Kiváncsian várom a folytatást, ami a költőt ismerve nem okozhat csalódást senkinek.