A jegygyűrű nyomában

Az augusztus – sok más minden mellett – a házasságok hónapja. Ekkor tartják a legtöbb esküvőt, ám az eljegyzések nagy része is ilyenkor köttetik. És bármilyen legyen is az a menyegző, az egyik elengedhetetlen kelléke a jegygyűrű, amit régi szokás szerint az eljegyzés pillanatától visel az ifjú pár.

Az augusztus – sok más minden mellett – a házasságok hónapja. Ekkor tartják a legtöbb esküvőt, ám az eljegyzések nagy része is ilyenkor köttetik. És bármilyen legyen is az a menyegző, az egyik elengedhetetlen kelléke a jegygyűrű, amit régi szokás szerint az eljegyzés pillanatától visel az ifjú pár. De vajon mióta létezik ez a csodaszép hagyomány?

Induljunk ki a gyűrű alakjából! Formáját tekintve ez az ékszer megszakítás nélküli kör: nincs eleje, nincs vége. Ezért az ókorban, az egyiptomiaknál is a végtelenséget jelképezte. És ha már itt tartunk, akkor rögtön érthető, hogy miért viselik a jegyes-, illetve a házaspárok. Az emberi képzeletnek nem kell messze szárnyalnia ahhoz, hogy a gyűrűt a végtelen hűség, a soha el nem múló szerelem jelképének tekintse. Azt viszont nem tudjuk, hogy ez a gondolat pontosan mikor keletkezett: a 16. században már általánosan élt-e, vagy Balassi Bálint költői szerelmes szívének meglátása, amikor menyasszonyának ezekkel a szavakkal küld gyűrűt: „Mihelyt ez gyűrűt foglalták összve,/ Nincs sehol vége, /Legyen így vég nélkül hozzám a szerelme...” Ám az eljegyzési gyűrű használata ennél sokkal prózaibb eredetű. Ősi szokás szerint a vőlegény, vagyis a „vevőlegény” megvette az „eladó” lányt. A házasság megkötése előtt a vőlegény foglalót, zálogot adott. És hogy miért? Azért, hogy ne léphessen egykönnyen vissza, ne állhasson el a szándékától, vagyis ne bolondíthassa büntetlenül a lányt! Később ez a foglaló már csak jelképes lett. Nem tudjuk pontosan, hogy a gyűrű mikor lett ilyen jelképes zálog. Ezt a szokást a rómaiak már biztosan ismerték: az eljegyzési gyűrű náluk vaskarika volt. A jegygyűrű használata tehát világi eredetű. A szokást később a keresztény egyház is szentesítette, a gyűrűt megáldó papi formula már a 11. századból ismeretes. Eleinte azonban csupán a menyasszony kapott a házasság szertartásában gyűrűt, s csak a 13. századtól kezdett mindkét házasfél jegygyűrűt viselni. Azt is tudjuk a forrásokból, hogy a jegygyűrűnek csak az újabb időben alakult ki egységes típusa: a 19. századtól lett következetesen sima karika. Alakja korábban meglehetősen változatos volt.

A középkorban köves gyűrűt használtak, de a két egymásba fonódó kéz és az úgynevezett ikergyűrűk is kedveltek voltak. Luther Márton eljegyzési gyűrűje például a keresztre feszített Krisztust ábrázolta. Most még bizonyára távolinak tűnik, de egyszer majd számodra is eljön az a pillanat, amikor felhúzza valaki az ujjadra a jegygyűrűt, vagy éppen te húzod fel az ő ujjára azt. És így nyáron rengeteg a csodaszép menyasszony! Ugye, lányok? Ugye, fiúk? (s)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?