A fél évszázad kötelez

JÓBA MIHÁLY

A komáromi Munka Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 1965. szeptember 1-jén indult el azon az úton, amelyen 50 év elteltével is biztos láncszeme a szlovákiai magyar és a komáromi magyar tanítási nyelvű iskolák közösségének. Az iskola igazgatósága és tanári kara a 2014/15-ös tanévet a jubileum jegyében szeretné emlékezetessé tenni azok számára, akiknek életében sokat jelent a fél évszázados múltra visszatekintő alma mater.

Megható és lélekemelő találkozó

Aki megízlelte a pedagógiai munka szépségét és örömét, minden nehézségével együtt, az szívében hordja annak emlékét, amíg él. Állításomat igazolja az a meghitt találkozó, melyre az iskola igazgatósága meghívta az 50. évforduló alkalmából az iskola első pedagógusait, akik forró tea, kávé és üdítő mellett, az iskola könyvtárában emlékeztek a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek eseményeire és a tanítás akkori körülményeire a szárnyait bontogató intézményben.

A beszélgetésen részt vett Bednář Katalin, Ivanics Ilona és Nagy Sándor matematika szakos, Répás Gizella magyar szakos, Lajos Erzsébet testnevelés és biológia szakos, valamint Oláh Mária, Sebő Adél, Medovčík Anna és Marosi Rozália alsó tagozatos tanító. Noha közben öt évtized telt el, mosolyuk, tekintetük, csevegésük olyan volt, mint több évtizeddel ezelőtt a tanáriban. Úgy emlékeztek a legapróbb részletekre is, mintha csak a múlt héten történtek volna. „Emlékszel arra, mikor elaludtál, és nem értél be időre a tanításra?” – emlékeztették az egyik kolléganőjüket a többiek. Tőle megtudtuk aztán, hogy még most is rosszul van, ha eszébe, amikor aznap lihegve lépett be az iskolába, mert a kötelességtudat benne volt mindnyájukban.

Máig él bennük

a tanítás szépsége

A beszélgetés közös nevezője rövidesen a tanítás lett, könnyed és vidám elemekkel tarkítva, de emlékeztek a pedagógiai munka embert próbáló, nehéz oldalára is. Egyetértettek abban, hogy a hatékony munka feltétele az osztályban a rend és a fegyelem, emellett a nyugodt légkör megteremtése, ami a tanár feladata. A fiatal kollégák hozzátették, hogy napjainkban nem olyan egyszerű megteremteni az órán az említett körülményeket. Ezzel kapcsolatban az emlékezők felvetették a tanulók képességeinek különbözőségét, amivel derekasan meg kellett küzdeniük a jó eredményért. Abból a követelményből indultak ki, hogy mindenkit meg kell tanítani az osztályban, aminek feltétele az alapos felkészültség, a türelem, a pedagógiai érzék, nem utolsósorban a tanulókhoz való egyéni hozzáállás és teljesítményük igazságos értékelése.

A tanítás mellett a Munka utcai alapiskolában is sok-sok esemény zajlott, szerveződött már a kezdetekkor: iskolai versenyek, szakkörök, kirándulások. A tanárnak, diáknak élményt jelentő események sikeresek voltak iskolájukban négy-öt évtizeddel ezelőtt is. Megállapították, hogy az iskolák közötti megmérettetésekben a Munka Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola gyakrabban szerepelt az élen, mint vetélytársai, városi, járási, kerületi, sőt országos viszonylatban is. Ez ma is érvényes, jegyezte meg az iskola igazgatója, Fekete Zoltán.

A pedagógusmunka örömeinek és nehézségeinek felidézése mellett volt a találkozón egy olyan félóra is, amelyben az órákon akaratlanul kitörő kacajt hozták szóba. A diákcsínyek olyan általános derűt váltottak ki az összejövetelen, hogy nemcsak az emlékezők könnyeztek a nevetéstől, hanem a jelenlegi tantestület tagjai is.

A közös felelősség és összetartozás ereje

Az őszinte hangulatú találkozón jelen volt az iskola igazgatója, Fekete Zoltán, Dóczé Zsuzsanna és Kocsis Piroska igazgatóhelyettes, nyugdíjas kollégáikkal pedig Károlyi Szikonya Judit és Szabó Szilvia angol szakos, Habán Hajnalka magyar szakos, Kosa Tímea matematika szakos, Szakál Márta szlovák szakos és Pálinkáš Mária alsó tagozatos tanítónő beszélgetett.

Az erről készült kisfilmeket Csinger Gábor kémia szakos rögzítette.

Kérdésemre, hogy hol tart ma az iskola, Fekete Zoltán iskolaigazgató tömören válaszolt. „Meggyőződésem, hogy az iskolának reagálnia kell az élet kihívásaira. Nekünk az a kötelességünk, hogy végzőseink a tehetségüknek és tudásuknak megfelelő, bármelyik középiskolát választhassák, amelyben sikeresen felkészülhetnek az életre. Ez értelmet, egyben rangot is ad a munkánknak, amellyel eleget akarunk tenni a társadalom és a szülők elvárásainak, valamint lehetőséget teremtünk a nálunk tanuló diákok szabad érvényesülésének.”