A DIÁKBÁL TANÁRSZEMMEL

Vojtek Sándor (magyar-angol): Én itt azt élvezem, hogy újból felvehettem a szmokingomat, s most illegethetem-billegethetem magam benne. Hogy milyen ez a diákbál? Először megvárom a vacsorát, hogy jóllakjak, s aztán nekilátok majd szórakozni, szerintem sikerül.

Bugyi Ferenc igazgatóhelyettes: Mióta a Duna utcán tanítok, állandó résztvevője vagyok a diákbálnak. Aki eljön ide és megnézi, az megértené, hogy szavakkal nehezen tudnám elmondani, milyen is ez. Látni kell, hogy a diákjaink milyen boldogok, felszabadultak és mire képesek, s ha nem lenne diákbál, talán sok mindenről mi, tanárok sem tudnánk. Sajnos manapság nagyon kevés középiskola rendez diákbált. Talán azt hiszik, hogy a mai világban mással lehet megfogni a gyerekeket, de véleményem szerint a legnagyobb gond ott van, hogy nagyon sok munka van vele. Fel kell rá készülni, műsort kell betanulni, pénzbe kerül, továbbá a tanárok hozzáállásának is pozitívnak kell lennie, mert a felkészülés sokszor a tanítás rovására megy, hiszen éjszaka nem próbálhatnak a diákok.

Kováts Márta (matematika-kémia): Az a szép az egészben, hogy itt tanár és diák együtt táncol, van úgy, hogy az egész osztály kivonul a parkettre, ott az osztályfőnököt körbeveszik, s együtt szórakoznak. Ez a jó benne, és látják azt, hogy a tanár is ember, tehát ő is tud szórakozni, ha itt az ideje, s ha a munkának van itt az ideje, akkor pedig dolgozik. Évekkel ezelőtt, amikor még nem volt diákbál, a diákok első igazi bálja a szalagavató volt. Amióta diákbál van, a szalagavatóra a gimnazista már megérik arra, hogy kellőképpen tudjon a bálban viselkedni, hogy merjen táncolni, hiszen addigra már négy diákbál résztvevője volt. Azóta azt tapasztalom, hogy a szalagavatók sokkal hangulatosabbak.

Kulcsár Mónika (magyar-történelem): Szerintem a diákbálban mindenki egyenlő, itt nincs tanár és diák, hanem „csak“ bálozó van, és ez jó. Itt csodálkozik rá az ember igazán arra, hogy a diákok milyen csinosak. Az iskolában bebújnak a padok mögé, alig látunk belőlük valamit, most pedig el tudjuk nézni őket, mennyire felszabadulnak. Nem hallottam még olyat, hogy „úristen, hogyan viselkednek ezek a tanárok, rájuk sem lehet ismerni“, és szerintem itt ők is pont azt várják el tőlünk, hogy felszabaduljunk. Én azt hiszem, hogy ebben a tanári kar partner a diákság számára. (lg)