A diák maga hozza létre tudását

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok X. Országos Találkozóján sokat foglalkoztak a tudással, annak megítélésével. Nahalka István, az ELTE Neveléstudományi Intézetének docense a konferencián résztvevő pedagógusok nem kis meglepetésére a tudásról alkotott eddigi felfogást alapjaiban megingatta. A modern elmélet alapja több összetevőből áll. Az első az az új felfogás, miszerint a tudás konstruált. Ez azt jelenti, hogy nem a tanulási folyamat során, nem az átadás, nem a közvetítés által szerezzük, hanem az ember maga hozza létre személyes tudását, amelyet felépít magában. Ez az, ami az eddigi felfogásban lényeges változást jelent. Tehát a tanulás a már meglévő tudás átstrukturálódása. A szerzett tapasztalatokat elhelyezi, a pedagógus feladata pedig ebben a folyamatban az, hogy segítse a gyereket a tapasztalatok feldolgozásában.

Másik fontos felismerése a modern pedagógiában a tudás személyes jellege. Ugyanis mindenki egy személyes világot konstruál magában, amely kívülről nem érhető el, csak a külső megnyilvánulásai láthatók. A pedagógus modellt alkothat arról, hogy a gyerek fejében mi van, és ha ezt a modellt megtalálta, hatékonyabban megy a tanítás. A tudásról felállított harmadik új elmélet az, hogy nincs tabula rasa, a tudás mindig, minden gyereknél jelen van. Már a kisgyerek is az egész világot birtokolja, amely ugyan nem olyan részletes, kidolgozott, mint a felnőttek világa. Sőt, az előadó tovább ment. Már a megszületéskor van bennünk tudás. Példaként felhozta, hogy óvodás gyerekeket kérdezett meg arról, mit jelent az atomreaktor. 18 óvodás közül 8 válaszolt úgy, hogy megadta a saját magyarázatát erre. Az egyik például úgy válaszolt, hogy ott van a másik szobában a polcon. Az pedig nem volt más, mint egy sárga traktor. Ebből arra lehet következtetni, hogy a gyerek a szavak hangzásbeli hasonlóságának segítségével rákapcsolódik a már létező tudására. A tudást tudás hozza létre. Nem a tapasztalat az elsődleges a megismerés folyamatában, hanem éppen ellenkezőleg: a tudás hozza létre a tapasztalatot. Bár fontos a tapasztalat, de nem kiinduló pontja a tudás megszerzésének. Nahalka István szerint az elsődleges tudás sokkal fontosabb. Sőt, a tapasztalatot valójában mi magunk hozzuk létre, rendszerezzük magunkban, konstruáljuk. Ezért a tanulási folyamat döntő meghatározó tényezője az előzetes tudás, annak tartalma, szerveződése.

Jelenleg nem tanítja meg az iskola, hogyan tanulja meg a gyerek tudása átalakítását a megváltozott környezethez. A tudás nem alulról felfelé építkezik, hanem kibontakozik, differenciálódik. Az új felfogás szerint azonban előbb létezik az elmélet, majd a tapasztalattal megvizsgálja annak helytálló voltát.

Nahalka István óvatosságra int azzal kapcsolatban, amit az utóbbi időben gyakran hallhatunk, miszerint nem ismereteket, hanem általános képességeket, kompetenciákat kell fejlesztenünk. Azonban ezek a képességek tudásterület-specifikusak, ami azt jelenti, hogy ha van tudás, az segíteni fog a képességek kiművelésében. Magyarországon még mindig dúl a vita a tudás- és a képességfejlesztés mellett voksolók között. Szerinte azonban előbb azt kellene tisztázni, milyen viszonyban vannak egymással az ismeretek és a képességek. Ehhez azonban szintén tudás kell.