A cukibabáktól a trillázó és divatos cicákig

Az addigi uralkodók vagy kezdenek kiöregedni a szexszimbólum szerepből, vagy más okok miatt húzódtak vissza, megnyílt hát a tér egy sereg új lány előtt. Közülük igyekszünk most néhányat bemutatni, több országot is érintve. A vállaltan „igényes zenét” hallgatók körében nagy hagyománya van leszólni a legtöbb énekesnőt vagy lánycsapatot, és a fő érv ilyenkor az, hogy mások írják a számaikat, és különben is csak értéktelen slágerzene, tucatáru, amellyel maximum csak a tizenéves lányokat lehet becsapni. Sokak szemében eleve szentségtörés egy Ronettes- vagy Supremes-számot összehasonlítani a Beatles-szel vagy a Stones-szal, vagy hogy mai példát mondjunk, képtelenségnek tartják, hogy mondjuk egy Spice Girls vagy egy Britney Spears-dal jobb legyen egy U2-slágernél.

Pedig hát miért is ne? A mindenkori sztárénekesnők (és énekesek!) mögött a legtöbbször vérprofi és kipróbált dalszerzők és producerek állnak, akik ugyan sokszor megelégednek a langyos középszerrel, de esetenként egészen elsőrangú popszámok is kikerülnek a kezük közül. A csajok közül nem feltétlenül „készre gyártott” mindegyik, és van olyan is, amelyik nem feltétlenül a tinilányokat veszi célba, de épp elég sok tűnt fel a közelmúltban ahhoz, hogy néhány aktuálisat kiválasszunk közülük.

Sugababes

A brit csajtrió ugyan már a harmadik lemezénél tart, de több szempont is indokolja, hogy foglalkozzunk velük. Egyrészt a Sugababes a sznobok által talán leginkább elismert lányegyüttes, és több kislemezük is a 21. század mainstream popzenéjének legjavába tartozik. Mindennél fontosabb apropó pedig a nemrég megjelent új album, amely a trió eddigi legsikeresebb lemezeként a brit albumlista első helyén nyitott. A multikulti hátterű Sugababest három gyerekkori barát, Siobhan Donaghy, Keisha Buchanan, és Mutya Buena alapították még 1998-ban, és 2000-ben – még javában tizenévesként – szerződéshez is jutottak. A Sugababes-lányok tevékenyen részt vettek a dalszerzésben is.

Girls Aloud

A csapat egy tévéműsor, az ITV-n futó Popstars: The Rivals eredményeként alakult meg 2002 novemberében. Nadine Coyle, Cheryl Tweedy, Sarah Harding, Nicola Roberts és Kimberley Walsh nem ismerték egymást, mielőtt több ezer másik lánnyal együtt jelentkeztek a műsorba, de végül ötüket választotta ki a közönség és a zsűri, és egy hónappal később már vezették is a brit slágerlistát a Sound Of The Underground című kislemezükkel.

A tavaly decemberben megjelent második album (What Will The Neighbours Say?) a számos sláger (Love Machine, I’ll Stand By You, Wake Me Up) mellett teret adott a lányok dalszerzői tehetségének is (mindegyikük írt egy-egy számot a lemezen), és ezzel végleg a Sugababes legnagyobb riválisaivá váltak. A nyáron egy újabb top 10 slágerrel jelentkeztek (Long Hot Summer), és állítólag még az idén kijön a Xenomania boszorkánykonyhában készülő harmadik lemez is. Ez még inkább bebizonyíthatja, hogy a Girls Aloud sokkal több annál, mint amit az ember egy tévéműsorban összeszedett lánycsapattól reálisan elvárhatna.

Tatu

Az orosz tinipop-szenzáció sztorija kellő nyilvánosságot kapott nálunk is, úgyhogy vélhetően valamennyi olvasó emlékszik a Julia Volkova és Lena Katina közötti valós viszonyra vonatkozó tengernyi találgatásra, melytől most inkább eltekintenénk. A duó ötlete egy reklámfilm-producer, Ivan Sapovalov agyából pattant ki, aki Beata Argyejevával közösen dolgozta ki a leszbikus diáklány imázst, az első lemezhez azonban nem kisebb nevet sikerült megnyerni, mint a világhírű producert, a Frankie Goes To Hollywoodtól kezdve Tina Turneren át a Texasig számos világsztárral dolgozó Trevor Hornt. A siker nem is maradt el, noha ebben igen nagy szerepet játszott az All The Things She Said botrányos klipje, ugyanis nem sok emlékezetes dolog volt az első nagylemezen, egy bizarr Smiths-feldolgozástól eltekintve.

A most megjelenő Dangerous And Moving viszont egy üdítő folytatás, sokkal karakteresebb és erősebb, mint az első album. A hibátlantól ugyan messze van, de jóval több az értékelhető dal rajta, és egy olyan munka, amely már megáll a saját lábán is, az ál-leszbikus pózolások nélkül. (o)