A blues története

E most induló sorozatunkban elsősorban a blues zene kialakulásával, stílusjegyeivel, történetével, fejlődésével és legkiemelkedőbb előadóival szeretne megismertetni benneteket. Bizonyára mindenki találkozott már valamilyen formában a „blues“ kifejezéssel, ennek ellenére úgy gondolom, elenyészően csekély azok száma, akik a bluest mint zenei műfajt behatóbban ismernék. A legtöbb ember a blues hallatán azonnal a rokon műfajra, a dzsesszre gondol, esetleg tisztában van azzal, hogy mindkét zene Amerikából származik és eredetileg színesbőrűek játszották, de sokkal többet már nemigen tud róla mondani. Remélem, ez a sorozat segít abban, hogy megismertessük magát a műfajt, a műfaj történetét, híresebb előadóit, és lesznek páran, akik épp e sorozat hatására kezdenek el blues zenét hallgatni.

De valójában mit jelent magyarul a „blues“ szó? Az elnevezés az észak-amerikai néger argó egyik kifejezéséből ered: to feel blue – annyit jelent – szomorkás, borongós hangulatban lenni. Ebből a szókapcsolatból keletkezett a műfaj megjelölése. A to feel blue kifejezésből a „blue“ valószínűleg a melléknév elsődleges („kék“) jelentéséből keletkezett metafora útján, és ez a konnotáció (vagyis jelentéstöbbletet hordozó szó) a későbbiek folyamán állandósult. Pl.: „borongós a hangulatom, mint a sötétkék ég“ – ebből egy kis áttétellel már csak egy lépés a „kék hangulat“ kifejezés. George Gershwin Rhapsody In Blue című zenekari darabjának címe is tévesen terjedt el a köztudatban, ugyanis a szerző itt elsősorban a borongós állapotra utal. Helyesen magyarul tehát nem Kék-, hanem Borongós rapszódia.

Ami a blues műfaji megjelölését illeti, eredetileg szomorú szerelmi dal, Észak-Amerika néger lakosságának profán tartalmú népdaltípusa. Keletkezése még az észak-amerikai néger rabszolgák 1865-ös felszabadítása előtti időszakra tehető. A színesbőrűek körében a múlt század első feléig két jelentősebb daltípus volt uralkodó. Az egyik a gospel, tehát a vallásos spirituálé, a másik pedig az ősi ritmusos munkadal, melyet a blues váltott fel. A kutatások alapján a gospel ősi formája már a 17. század elején létezett, és manapság is léteznek gospel zenekarok, énekegyüttesek. Persze a gospel stílus is – mint minden más zenei stílus – az évtizedek, évszázadok folyamán formálódott. Az ősi ritmusos munkadalról kevés információval rendelkezünk, azt viszont elmondhatjuk, hogy a hagyományos észak-amerikai néger dalformákra vagy zenékre (beleértve a bluest, sőt a dzsesszt is) folyamatos hatással volt az európai zene, és az afrikai ritmus. Az alapdallam a legtöbb esetben európai eredetű volt, ám ezt sajátos dallamú és ritmusú rögtönzésekkel díszítették, és ezek a ritmizálások egyértelműen az afrikai törzsi ritmusok jegyeit hordozták magukon. A fekete zenék persze egymásra is hatottak, akár oda-vissza alapon, tehát a később keletkezett dalforma ill. zene is visszahatott a régebbire. A következő részben jövő hét szerdán a blues kezdeti időszakáról és fejlődéséről lesz szó. (Folytatjuk)