Invázió tankok nélkül - Magyar szerzők szlovákul

Egyebek mellett erről szerveztek beszélgetést a műfordítókkal és a szerzőkkel vasárnap a pozsonyi Inchebában, a Bibliotéka zárónapján. 
A szlovákul megjelent magyar művek között van egy régi tartozás: Szerb Antal 1937-es regénye, az Utas és holdvilág, amely angolul, németül, lengyelül, franciául, olaszul, spanyolul, hollandul és szerbül is olvasható már, sőt, nemrég a harmadik angol fordítás készült belőle, ezúttal az amerikai piacra. A kötetet Gabriella Magová ültette át szlovákra Cesta za mesačného svitu címmel, és a Zelený kocúr kiadó gondozásában jelent meg. A beszélgetést vezető Radoslav Passia irodalomtörténész és kritikus bevallotta, hogy számára az utóbbi időszak egyik legnagyobb pozitív meglepetése ez a kötet, az egyedi, semmihez sem hasonlítható hangvétele és atmoszférája miatt.

Ugyancsak a Zelený kocúrnál látott napvilágot az eddig elsősorban nyelvészként ismert Lucia Molnár Satinská első műfordítása, ő Totth Benedek sikerkönyvét, a Margó díjas Holtversenyt ültette át szlovákra, Mŕtve body címmel. A magyarul önszorgalomból megtanuló Satinská elárulta, az egyszerű nyelvezete miatt első blikkre könnyű feladatnak tűnő munka során rá kellett döbbennie, hogy számos, a regényben szereplő szó és kifejezés nem létezik szlovákul. Például a nemi szervekre vonatkozó kifejezések palettája a magyarban sokkal gazdagabb, mint a szlovákban, ráadásul a főszereplő tizenévesek saját szlenget használnak. „Ezt a kötetet ifjúsági regényként tartják számon, de szerintem a fiatalok szüleinek is hasznos olvasmány, csak legyen bátorságuk végigolvasni” – mondta a fordító, hozzátéve, hogy a kortárs szlovák irodalomban jelenleg hiánycikk ez a fajta nemzedéki próza, amely őszintén, kertelés nélkül mutatja be a mai fiatalok mindennapjait. 
Totth Benedek egyébként épp pozsonyi ösztöndíjasként kezdte elhinni magáról, hogy íróvá válhat, miután körülbelül ötven regényt fordított le angolról magyarra, Az éhezők viadalától a Szép új világon át Cormac McCarthy regényeiig. Számára tehát rendkívül hasznos volt a nálunk töltött három hónap. 

Ugyanezt Czinki Ferenc is elmondhatja, dacára annak, hogy Krakkóba készült, és nem is érti, miért Pozsonyba küldték ki a Visegrádi Alap irodalmi rezidensprogramjának keretében. (A négy visegrádi országból évente 8–8 irodalmár tölthet pár hónapot Prágában, Krakkóban, Budapesten vagy Pozsonyban.) Az itt tartózkodás eredményeként 2017 nyarára megszületett A pozsonyi metró című kisregény, amely idén szlovákul is napvilágot lát, a szintén kezdő fordítónak számító Krekovič Beck Tímea jóvoltából. Czinki Ferenc pár műhelytitkot is megosztott a Bibliotékán összegyűlt népes közönséggel, például azt, hogy a fordító ébersége nélkül sosem jött volna rá, hogy a regényében „fordítva” folyik a Duna. „Százszor elolvastam a kész szöveget, a Scolar kiadó szerkesztője, Babiczky Tibor még legalább ugyanannyiszor, mégsem vettük észre a hibát. Kívánom minden írónak, hogy legalább egy művét fordítsák le valamilyen idegen nyelvre, mert rengeteget lehet tanulni a fordítóval való közös munkából, az általa feltett kérdésekből. Az ember ezek után egészen más szemmel nézi a saját kötetét” – mondta Czinki Ferenc. 

Úgy tűnik, a Literárne informačné centrum (LIC) nagy becsben tartja magyar ösztöndíjasait. (A Pozsonyba érkezőket a LIC fogadja és foglalkoztatja). Olyannyira, hogy egy harmadik pozsonyi rezidens, Horváth Viktor regénye, a Tankom is megjelent szlovákul. Ez a fura történelmi regény vélhetően sikert arat nálunk, mert Csehszlovákia 1968-as lerohanásáról szól. Egy Forrest Gump-szintű értelmi képességekkel rendelkező katonatiszt szemszögéből látjuk a történteket, aki politikai tolmácsként akaratlanul is az események alakítójává válik. Egyik nap Dubčeknek és Kádár Jánosnak tolmácsol, másik nap kis műanyag katonáival és tankjaival játszik önfeledten. 
A Tankom fordítója az a Deák Renáta, aki idén Esterházy Péter utolsó művét, a Hasnyálmirigynaplót is átültette szlovákra, és aki most Esterházy esszéiből, tárcáiból igyekszik kiválogatni azokat, amelyekben kevés a magyar személyekre vagy eseményekre való rejtett utalás. Ezt követően Kerékgyártó István Rükvercének rugaszkodik neki, amely egy hajléktalan életét meséli el az időben visszafelé haladva, és Spiatočka címmel jön ki jövőre. 
Gabriella Magová szintén elárulta, min dolgozik: Dragomán György Máglyájának szlovák fordításán, valamint Szabó T. Anna tavaly megjelent prózagyűjteményén. Jövőre ugyanis Magyarország lesz a pozsonyi Bibliotéka díszvendég országa, ezért legalább annyi mű jelenik meg szlovákul, mint idén.