Intervenciós felvásárlás az EU–ban

Az Európai Unióban a gabonafélék, az olaj-, a fehérje- és rostnövények termelői egy egységes alapokon működő piacszabályozási rendszerbe, a szántóföldi növények rendtartásába tartoznak. Ennek keretében a szabályozás 4 fő elemre épül: a területalapú támogatásokra, az intervenciós felvásárlásokra, a külpiaci szabályozásra és a keményítőgyártás támogatására. Ezeket a szabályozási elemeket az unió egymással szoros összhangban kezeli, ami bizosítja a mezőgazdaságból élők jövedelembiztonságát és a belső piacok stabilitását.

Napjainkban nálunk elsősorban a területalapú támogatással kapcsolatos információk jutnak a köztudatba, a termelők körében már közismert 4,06-os hektárszorzó és a hozzá tartozó EU-támogatás (a 25 százalékos + 40?-55 % kiegészítő nemzeti támogatás) alapján már következtetni lehet a termelés várható jövedelmi viszonyaira. Egyelőre azonban kevesebb szó esik az EU-ban alkalmazott intervenciós rendszerről, amelyet a piaci zavarok elhárítása érdekében alkalmaznak. Erre az intézkedésre akkor kerül sor, ha a szabadpiaci terményforgalomban a piaci ár az intervenciós alapárnál alacsonyabb szintre süllyed. Ebben az esetben az EU kötelezettséget vállal arra, hogy az unió tagállamaiban megtermelt és intervencióra felajánlható növények körébe tartozó gabona teljes mennyiségét bármely árutulajdonostól a meghirdetett intervenciós áron felvásárolja. Az intervenciós felvásárlásra a búza, durumbúza, árpa, rozs, kukorica és a cirok ajánlható fel. A felvásárlás szektorsemleges, tehát bármely gabonatulajdonos – termelő, beszerző, értékesítő, feldolgozó – felajánlhatja gabonáját.

Az intervenciós időszak általában november 1-je és a rákövetkező év május 31-e között tart, a déli és északi tagországokban ez némileg módosul. Az intervencióra felajánlható termékmennyiség bizonyos mértékben a tagállamok hatáskörébe is tartozik, az unióban a minimális menynyiség 80 tonna (durumbúzából 10 tonna), de a tagállamok magasabb mennyiséget is meghatározhatnak. Az intervencióra felajánlott gabona megszabott minőségi követelményeit az EU Tanácsa írja elő.

Az intervenciós árszintet az EU Tanácsa több évre előre olyan szinten írja elő, ami nem okoz különösebb piaci problémákat, ugyanakkor garantálja a felajánlók jövedelemszintjét. Az intervenciós ár az EU összes tagországára érvényes, a 2001/2002-es gazdasági évben minden gabonafélére egységesen 101,31 euró/tonna volt. Ez az ár az intervenciós időszakon belül havonta 0,93 euróval növekszik.

Az intervencióra történő felvásárlásban a tagországok intervenciós központokat jelölnek ki, amelyek olyan földrajzi pontok, amelyek viszonyítási pontként használhatók a szállítási költségek meghatározásánál, illetve visszatérítésénél. Az idevonatkozó jogszabály szerint ugyanis a legközelebbi intervenciós központig a gabona szállítási költségeit a felajánló köteles fizetni. Ha a felajánlott gabonát a legközelebbitől távolabbi központba kell szállítani, ebben az esetben a szállítási többletköltséget visszatérítik.

Az uniós piacszabályozási rendszer követelményeihez kapcsolódva a közraktári minősítéssel rendelkező raktárak közül előzetesen 56 intervenciós központot jelöltek ki az így felvásárolt gabona tárolására. Ezekben a raktárakban erre a célra például 825 450 tonna gabona tárolására van lehetőség, ami a feltételezett hazai gabonatermésnek mintegy egynegyede. A termelők számára védőhálóként szolgáló intervenciós rendszer elsősorban annak a gabonának a felvásárlásával számol, amelyet a termelőknek nem sikerült értékesíteniük a belső piacon. A központok jegyzékét az év folyamán aktualizálják, majd novemberre véglegesítik. (Az intervenciós központok jegyzékét lásd a lenti táblázatban.)

Az intervenciós felvásárlás lebonyolítását az erre a célra létrehozott és kijelölt, az EU szabályai szerint működő (akkreditált) nemzeti intézmény, az ún. kifizető ügynökség, vagy másnéven intervenciós ügynökség végzi. A gabona tulajdonosa eladási szándékát ehhez az ügynökséghez egy erre a célra rendszeresített formanyomtatványon nyújtja be, a felajánlott gabona minőségéért a tulajdonos a felelős. Ezt azonban természetesen ellenőrzik is. A felajánló a felajánlást követő negyedik hónap végéig, legkésőbb július 31-ig köteles a raktárba való szállítást befejezni.

Az intervenciós felvásárlásnak meghatározott szabályai vannak. Általános szabály, hogy a gabonáért a felvásárláskor érvényes intervenciós árat fizetik ki, ami az alapár és a havonta növekvő kiegészítés összege. Ha a felajánlás és a tényleges beszállítás időpontjában az érvényes ár eltér egymástól, általában a magasabb árat fizetik ki érte. Az intervenciós ügynökségeknek az átvétel időpontjától számított 30-35. napon kell kifizetniük a megvásárolt gabona ellenértékét.

Az intervencióval megvásárolt gabona tárolásáról a tagországok önállóan döntenek. A gabonát raktározhatják állami tulajdonban, vagy magántulajdonban levő telephelyen, vagy akár farmokon is. Alapvető szabály azonban, hogy az intervenciós készleteket az egyéb készletektől elkülönítetten kell kezelni és külön jelzéssel is el kell látni. A mennyiségben (legfeljebb 5 százalékos) és a minőségben bekövetkező veszteségek a raktártulajdonost terhelik. A raktárotulajdonosnak számítógépes nyilvántartást kell vezetnie a készletek állapotáról és mozgásáról, s ezt a nyilvántartást minden esetben hozzáférhetővé kell tenni az ellenőrzés számára, amit a tagországok megbízottai vagy az EU megbízottai végeznek el. Az EU kétféle ellenőrzést ír elő az intervenciós készletekre: éves kötelező ellenőrzést, amely során a tagállamnak minden évben legalább egyszer minden intervenciós készletet tároló raktárt ellőrizni kell, és a rendszertelen, szabálytalan időközönként végzett ellenőrzést. A tárolás alatt felmerülő összes költség a raktrátulajdonost terheli, ugyanakkor azok fedezésére az EU tárolási normatívát fizet a raktárban ténylegesen tárolt gabona mennyisége után, ezt a betárolás napjától a kitárolás napjáig havonta fizetik a raktáraknak.

Az intervenciós készletek értékesítése pályázati úton történik. A pályázatok minden esetben biztosíték (általában bankgarancia) letételéhez kötöttek. A pályázatok kiírásáról az EU Gabona Irányító Tanácsa dönt, ezeket rendelet formájában az EU hivatalos lapjában teszik közzé. Az intervenciós készletek két formában értékesíthetők: a közösségi piacokon, tehát az EU-n belül és a külpiacokon, tehát exporttal. Az intervenciós készleteket a belső piacokon csak abban az esetben értékesítik, ha nem áll fenn a piaci árak túlzott leszorításának veszélye, vagy ha a belpiaci árak aránytalanul magasak. A külpiaci értékesítésre a kiviteli támogatáshoz hasonló formában kerül sor, itt azonban nem az exporttámogatások mértékére, hanem az intervenciós gabona vételárára pályáznak a kereskedők. A pályázat csak akkor érvényes, ha ahhoz exportengedélyt csatolnak, ha 500 tonnánál nagyobb mennyiségre vonatkozik, s ha a pályázó leteszi az első biztosítékot (5euró/tonna). Ennek felszabadítására akkor kerül sor, ha a pályázat sikertelen, vagy az eladási árat a pályázó időben kifizette és letette a második biztosíték 50 %-át. A második biztosíték – az intervenciós ár és a pályázatban szereplő ár különbsége – első felének kifizetésére akkor kerül sor, ha a pályázó igazolja, hogy a gabona elhagyta a közösség vámterületét, a második részét akkor szabadítják fel, ha igazolja, hogy a gabona elérte a célországot. Ezzel a biztosítási rendszerrel az unió azt akarja elérni, hogy a közösségi piaci árnál olcsóbban megvásárolt gabona ne kerülhessen újra az EU belső piacára.

(forrás: Az EU agrárszabályozása)