Házmesterünneplő

Remek hírem van! Az mégpedig, hogy nagyon jó évünk lesz. Nekünk, magyaroknak, így, együtt, határon innen és túl, Felvidéktől Délvidékig, Erdélytől Londonig. Hogy miért? Mert végre érezni fogjuk a törődést. Azt, hogy számítunk. Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után mégiscsak sikerült eljutnunk 2019-ig, az évig (a felesleges betűszaporítás és giccses pátosz kedvelőinek: esztendőig), amikor meg leszünk kutatva. Úgy istenigazából megkutatva ez egyszer, végre. Bizony: az új év első napján jött a hír, hogy hivatalosan is felállt a Magyarságkutató Intézet. A nem hivatalosan MAKI-ként rövidített intézmény egyelőre 880 millió forintból vegetál majd, megalapítását mindenesetre maga Kásler Miklós szorgalmazta, merthogy az emberi erőforrások minisztere addig fülelt, míg meg nem hallotta az idők szavát. Az idők szavát persze mi is hallhattuk, azt ugyanis Magyarországon egyetlen, egyébiránt jól kihangosított ember hivatott tolmácsolni. Az ember, aki tényleg mindenhez is ért. Igen, a miniszterelnök. Orbán Viktor még múlt szeptemberben vett részt a Török Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsának konferenciáján Cholpon-Atában, s páratlan csodát tett: türk nyelven tolmácsolta az idők szavát. Így: „Mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban”. 

S ha már az idők – szemben a magyar nyelvet finnugornak tételező tudósokkal – ezt sustorogták Kásler miniszter fülébe, ő tényleg nem tűrhette tovább, hogy a tudományos belterjesség még a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nyolcadik évében is furtonfurt gáncsot vessen a magyarság szíriuszi régmúltját sumer seregnyi türk tudományossággal és pártus precizitással kutatni vágyó társasházi jogászoknak. Megalakult hát a MAKI, hogy „olyan kutatásokat végezzen a magyarság múltjának, nyelvének, eredetének feltárására, amikre eddig a tudományos belterjesség ellenállása miatt nem volt lehetőség”.
Most azt hagyjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémián már 2012-ben megalakult a Magyar Őstörténeti Témacsoport, melynek legfontosabb feladata a különböző tudományterületek összefogása, valamint a nyitás a tudományos igénnyel dolgozó hagyományőrzők felé, tavaly pedig a László Gyula Intézet Szabados György történész vezetésével, hasonló célokkal, mint a most életre hívott MAKI. Szabados ugyan szintén közel áll Kásler miniszterhez, hiszen mindketten tagjai voltak a III. Béla csontjait kutató csoportnak, de ezek szerint ő is csak ellenállt belterjesen, nem volt képes eléggé mélyre ásni, kimutatni mondjuk, hogy már az ősmajom is magyar volt (ha ez a jövőben mégis sikerül, még az intézet nem hivatalos rövidítése is valódi értelmet nyerhet).

Fontosabb, hogy az emberi erőforrások minisztere hogyan választ emberi erőforrást. Elmondása szerint a MAKI élére bizony szigorú pályázat útján. Novemberben kiírták, decemberben volt a leadási határidő, a pályázókat aztán tekintetes Bíráló Bizottság is meghallgatta, s a miniszter utóbbi véleményének ismeretében hányta-vetette meg a dolgot, s csak aztán hozta meg bölcsen a nehéz döntést: Horváth-Lugossy Gábor. Ugyan ki lenne alkalmasabb a magyarság ősmúltjának kutatását összefogni, mint egy, a Központi Statisztikai Hivatal műszaki és üzemeltetési osztályát vezető jogász? Most tényleg: ha valaki, ő a KSH-ban igazán magába szívhatta az országos látókört és az adatolás fontosságát, de nem idegen tőle a magyar néplélek alulnézetből sem. Horváth-Lugossy ugyanis mellékállásban igazi házmester, akarom mondani: közös képviselő. Még pontosabban: társasházkezelő cég tulajdonosa. S hogy épp azé a cégé, amelyben Szakács Árpád is dolgozott, arra rövid kutakodás után bukkantunk rá, majd közöltük a Válasz Online-on.

Igen, az a Szakács Árpád. A fideszes kultúrharc ökle. Szakács saját könyvkiadó cége, a Kárpátia Stúdió Kft. székhelye (egy 32 m²-es budapesti, Csalogány utcai lakás) birtokosa a tulajdoni lap szerint pedig nem más, mint Horváth-Lugossy Gábor. Utóbbi még publikált is Szakács – szintén inkább az alternatív történetírás hívei között terjesztett – Nagy Magyarország című lapjában. Persze micsoda belterjes kutakodások ezek – mindenféle tulajdoni lapokban – a magyarság őstörténetéhez képest! Mégis: alighanem pontosabban mutatják a magyar valóságot.

A szerző a Válasz Onlie újságíró-szerkesztője