Hatékonyan a fonálférgek ellen

A szabadföldi termesztésben a drótférgek és a cserebogárpajorok a legveszélyesebbek. Üvegházban rendszeres talajfertőtlenítés esetén nem fordulnak elő. Annál súlyosabb károkat idéznek elő a fonálférgek.

A gyökérgubacsképző fonálférgek (Meloidogyne aneraria, M. hapla, M. incogninata) a talajból hatolnak a zöldségek gyökereikbe. Kártételük nyomán a gyökereken kisebb-nagyobb gubacsok képződnek. A hajszálgyökerek ilyenkor elpusztulnak és a gyökérműködésben is zavarok állnak be. A gyökérgubacs fonálféreggel fertőzött növények a fejlődésükben lemaradnak, s alig hoznak termést. A fonálférgek főleg a paradicsomot, a paprikát, az uborkát veszélyeztetik, de megtámadják a salátát is. Kártételükkel főként az altalajfűtéses berendezésekben kell számolnunk.

A gyökérgubacsképző fonálférgek ellen jelenleg talajfertőtlenítéssel tudunk a legsikeresebben védekezni. Nálunk a Basamid G 200 gramm/köbméter adagolásban engedélyezett erre a célra. Jó hatásfokot érünk el a talajgőzöléssel is, ahol erre lehetőség van. A hajtatásban jó megoldásnak mutatkozik a fonálféreg-ellenálló fajok termesztése, ezek a legújabb nemesítés gyakorlati eredményei.

A lótücsök vagy lótetű elsősorban a palántanevelésben okoz gondot, de a növények kiültetése után is kell számítanunk a kártételére. A növények gyökereit átrágja, a palántákat kitúrja, főleg a délutáni, esti, éjszakai órákban károsít. A kártevő ellen védekezésként használjunk Dursban 480 EC (0,2%), Metanion 48 EM (0,2%), Pyrinex 48 EC (0,2%), Sumithion Super (0,1%) készítményeket. A szereket nedves korpába keverjük majd csomókban kihelyezzük a palánták közé. Előtte azonban a talajt jól öntözzünk be, ez az állatokat járataik elhagyására készteti.

A meztelen csigák (nagy meztelen csiga, fürge meztelen csiga, recés meztelen csiga) nagyobb arányú kártétele, illetve megjelenése az elgyomosodott, páratelt sűrű növényállományokban tapasztalható elsősorban. Különösen a saláta-paprika ültetési sorrend kedvez elszaporodásának. A különféle Metaldehid hatóanyagú csalétkek mint a Mesurol Alimax (1 gramm/m2) vagy Mesurol Schneckenkorn (0,5 gramm/négyzetméter) kihelyezése a táblák szélére rendszerint hamar véget vet a csigák károsításának.

A lombozaton károsító rovarok közül az üvegházi molytetű – liszteske – okozza a legtöbb gondot. A rendkívül szapora állat szívogatásával legyengíti a növényeket, az ürülékén megtelepedő korompenész pedig rendszerint értékesíthetetlenné teszi a termesztett növényt. Az ellene való védekezésre számos növényvédő szer áll rendelkezésünkre. A leghatásosabbak közé tartozik az Actara 25 WG (0,04%), az Applaud 25 WP (0,1%), a Calypso 480 SC (0,03%), a Mospilan 20 SP (0,05%), a Rimon 10 EC (0,05%), a Diazol 10 EC (0,1%), a Basudin 600 EW (0,15%) valamint a Sanmite 20 WP (0,1 %). Ezek a szerek aeroszolos formában is alkalmazhatók. A készítmények egy része csak a kifejlett szárnyas egyedeket irtja, a levelek fonákán szívogató lárvákra viszont nincs hatása. Ezért a védekezés után néhány nap múlva szinte ugyanannyi kártevő röpköd a növények között mint a védekezés előtt. Ilyen esetben eredményes védelem csak 3 naponként ismételt sorozatkezelésekkel várható és minden alkalommal szükséges a hatóanyagok, illetve a készítmények cseréje.

A legkorszerűbb növényvédő szerek hatása ugyan az imágókon kívül a fiatalabb lárvákra is kiterjed, a tojások és az idősebb lárvák azonban ezeket a kezeléseket is túlélik. Ezért kell a három naponként megismételni. Az üvegházi molytetű elleni másik fontos védekezési elv az, hogy már a tenyészidőszak elejétől folyamatosan megelőzésszerűen gondoskodnunk kell a kártevők visszaszorításáról. Elszaporodásuk esetén az eredményes védekezést megnehezíti a kártevő különböző fejlődési alakjainak az együttes előfordulása. Az első megjelenésüket nem száradó ragasztóval bekent sárga színcsapda időben való kihelyezésével figyelhetjük meg.

A liszteske elleni biológiai védekezés egyik lehetséges eszköze a liszteske fürkészdarázs bevetése, mely tojásait a molytetű lárváiba helyezi. A fürkész lárvája feléli a liszteske belső szerveit, a károsító feketére színeződik, s a lárvabölcsőt a liszteske helyett a fürkészdarázs hagyja el. A parazita elszaporodása esetén a rovarölőszeres kezelések számát a minimálisra kell csökkenteni, időzítését mindig a fekete-nimfa stádiumhoz kell igazítanunk.

A paradicsom és a paprika levelén rakja le aknáit a paradicsom aknázólégy (liriomyza bryoniae). A kártételben néha a gerbera aknázólégy is részt vesz. Általában a biológiai védekezési programok megválasztásánál jelentkezik ez a fertőzési probléma. A kártevő ellen az időben alkalmazott fent említett permetszerekkel hatékonyan védekezhetünk.

A vírusbetegségeket terjesztő jelentős mennyiségi és minőségi kárt okozó levéltetvek elleni védekezés a termesztőberendezésekben folyó munka szerves részét képezik. A paprikán elsősorban a zöld őszibarack levéltetű, a paradicsomon a zöldfoltos burgonya levéltetű, az uborkán az uborka levéltetű károsít a leggyakrabban. A következő készítményeket használjuk ellenük: Aztec (0,1%), Actara 25 WG (0,025%), Actelic 50 EC (0,15%), Calypso 480 SC (0,02%), Diazol 60 EC (0,1%), Dursban 480 EC (0,2%), Metanion 48 EM (0,2%), Pyrinex 48 EC (0,2%), Mospilan 20 SP (0,016%), Pirimor 50 WG (0,075 %).

A kétfoltos takácsatka a melegebb időszakok kártevője. Általában a paprikán és az uborkán foltszerűen jelentkező levélelszíneződés utal kártételére. Ellene elsősorban az Omimmite 30 W (0,1%), a Samnite 20 WP (0,1%) készítmények jól alkalmazhatók. A biológiai védekezési programokban eredményesen használható fel a védekezés céljára az üvegházi ragadozóatka. A paprika hajtatásában újabban fellépő szélesatka kiirtásáról – ott ahol már előfordult – a palántaneveléstől folyamatosan kell gondoskodnunk. Eredményesen alkalmazhatók a fent említett permetszerek, melyeket váltogatva célszerű használni, mert a kártevőkben nagyon hamar kialakul a növényvédő szerekkel szembeni tűrőképesség.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Fajtaminősítő Intézet komáromi részlegének munkatársa